Mit csináljak? Hogy lehetnék újra boldog a férjemmel? Hogy változzak meg?

Szia, hú azt sem tudom hol kezdjem. Teljesen érthető, hogy így érzed magad most a vetélés miatt. Ez egy borzasztó nagy teher lelkileg. Ám ahogy előttem is írták, lehetséges, hogy külső segítségre lenne szükséged, mert a depresszió elég durva dolog. Nem állítom, hogy az lennél...de az alapján amiket leírtál, ekkora teherrel észrevétlenül belesodródhatsz.

A külső segítség semmi esetre sem egy másik pasas. Lehet, hogy Ő még mélyebbre taszítana, mint ahol most vagy.

A leírás alapján azt mondom, hogy a Férjed igenis szeret Téged...nagyon is. Talán, amit először tennék a helyedben, az az lenne, hogy leülnék Vele erről beszélni. Őszintén...de semmiképpen nem megbántva. Mondd el Neki, hogy szükséged van Rá, mert most így és így érzed Magad.

Hidd el sok Nő összetenné a kezét, ha ilyen Párja lenne, mint a Tied. (Hálisten az én Szerelmem is így áll a dolgokhoz)

Hiba lenne, ha ott hagyná a másodállást. Gondolj kicsit bele, ha újra sikerül majd a Baba, Te az eddigi jövedelmed töredékét fogod kapni csak, Ő pedig ott hagyja az állást. Nem csak igényekről kellene lemondani, de lehet, hogy alapdolgokról is.

Sokkal szerencsésebb, de mégis hasonló a mi helyzetünk a Párommal. Jelenleg 34 hetes pocakos vagyok. Kb három hete itthon vagyok már, így rengeteg időm van gondolkodni...Iszonyatosan hiányzik néha a Párom, de tényleg, néha már azt gondolom ez beteges. Ám emellett fejben tartom azt is, hogy ezt KIZÁRÓLAG miattunk csinálja, és ha Ő nem dolgozna, pár hónap múlva, igen nagy bajban lennénk. Egyik este ezt elmeséltem neki, szinte mosolygott a szeme, mert jól esett neki az is, hogy nagyon hiányzik, az meg még inkább hogy elismerem az erőfeszítéseit. Van hogy én is úgy érzem, hogy nem kapom meg a figyelmet, de ilyenkor rögtön tudatosítom magamban, hogy ÉRTÜNK dolgozik ennyit, és hogy mennyire fáradt. A másik pedig, hogy ez csak ÁTMENETI ÁLLAPOT! Minden vissza fog állni a régi kerékvágásba, amikor visszanyerem majd a régi alakom, a munkám, ráadásul lesz egy csodaszép kislányunk is. Ugyanez vonatkozik Rátok! Ha pár hét/hónap múlva helyreáll a lelked, sikerül a Baba, hidd el eszedbe sem fog jutni, hogy megcsalnád Őt (gondolom). Ahhoz, hogy vonzónak érezd magad, vannak nagyon jó női praktikák... egy új ruha (nem kell több tízezres), fodrász, smink, egy kis torna... Szóval gondolom tudod mire gondolok :)) Ez csak ÁTMENET! Bármilyen nehéz is most..

Remélem hamarosan jobban leszel

30/N

Ha nem akarsz magyarázkodni, akkor minek teszed?

Szerezz néhány "boldog órát" egy másik pasival, aztán nézzél tükörbe....

Ezt a választ vártad?

Ha ennyit sírsz tényleg érdemes elmenni dokihoz, ha mást nem is legalább kiír 2 hétre és addig egy kicsit kipihened magad.

Hosszú távon szerintem nem lehet ezt bírni amit a férjed csinál (egyébként nem értem 5X10óráért 50eFt az nem a minimálbér alatt van?).

Próbáld meg ezt átmenei időszakként kezelni, lesz jobb is. Menj ki a levegőre, ne nézz tv-t, ültess virágokat olvass jó hangulatú könyveket vagy ilyesmi ami lefoglal és valami széphez kötődik.

És szerintem nincs olyan akinek ilyen lelkiállapotban nem jutna eszébe, hogy egy jó szex feldobná a hangulatát, nyugi ez még nem jelenti azt, hogy tenni is fogsz bármi ilyesmit.

Jó, de vagy elberletet fizet az ember, avgy lakashitelt (vagy egyiket se), hogy jott ossze egyutt a 2??:)

A ferjed ne hagyja magát kizsakmanyolni, a minimalbert kotelezo kifizetni, 174 órára ez most 78000 Ft, én mar rég eláztattam volna azt a céget.

Kedves 11 es válaszoló remélem a férjed tudja mennyire remek felesége van :) Nagyon irigylem. Én nem voltam ilyen szerencsés a feleségemmel.

Én is köszönöm ezt a hozzászólást, erőt ad hogy nem csak olyan nők léteznek akik megcsalásban látják a kiutat , hanem tudják hogy a férjük a családért teszi amit tesz.

Tudnak ésszel gondolkozni emberként tisztelni a másikat.

A kérdezőnek csak azt mondom szakember!!!!!!! Szigorúan!!!

Nem kibúvót keresni nem szeretőt szakembert !!!! Ne tedd tönkre a férjed életét és a sajátodat.

köszi! 32\f

16: Egyrészt már ez a 4. hozzászólásom a topicban, másrészt de igen, a kérdésre válaszoltam evvel is, mert ezen a sok álláson és az anyagi kiszolgáltatottságon múlik az, hogy gyakorlatilag nulla időtök van még magatokra is, nemhogy egymásra!

Én egy főállás mellett sem tudok már időt szakítani az élet dolgaira, ezért napi 5 óránál több időt nem fordítok munkára soha. Ez a max., különben NEM ÉLSZ, mert nincs időd arra, amiért élsz.

És ez a legszembetűnőbb tényező a sztoridban.