Kedves tizen- és huszonévesek, a Ti Anyukátok is sápítozik, aggódik és károg a jövőtök a sorsotok miatt?

Nem. Úgy gondolják, elég talpraesett vagyok ahhoz, hogy megtaláljam a helyem az életben :)

Az én szüleim nem kárognak. De valóban aggódnak miattam, ez így normális.

Nekem csak apám van már, de nem érdekli se az én, sem a saját jövője. Tojik bele, elissza a pénzt, az se baj, ha az albérletet nem tudja kifizetni, nem érdekli semmi az életben, ezzel tönkre téve az én jövőm, amiért én bizony aggódok, mert nem akarok életem végéig albérletben tengődni, és félni, hogy nem marad pénzem.