Tényleg csak teher vagyok az emberek számára?

első vagyok..Reméltem hogy nem sértődsz meg,és érted a poént( a lepontozásból úgy látom mások nem értik,na mindegy)

De a válaszom a következő..

Mivel nem ismerlek így csak bizonyos tapasztalatokat tudok mondani.PL:hogy én mikor mondom valakinek azt egy beszélgetés után hogy " na majd később beszélünk"..

Én általában jó hallgatóság vagyok..Türelmes,és szívesen meghallgatok bárkit..De van amikor egy olyan emberrel hozz össze a sors aki csefres,és be nem áll a szája..Voltaképpen levegőt sem vesz csak mondja és mondja..Az illető szinte észre sem veszi mert annyi mindent akar gyorsan elmondani,hogy egyszer nem kérdezi meg a másiktól,hogy "te hogy vagy?" Az ilyen típusú emberek szeretethiányosok,és bizony kicsit fárasztóak..

Sajnos amikor már fél órája szóömlése van bizony keresem az alkalmat,hogy elbúcsúzzak tőle..

Talán veled is ez a gond,hogy annyira szeretnél barátokat,annyira szeretnéd,hogy kedveljenek,szeressenek,hogy fel sem tűnik,hogy sokat beszélsz,és sok mindent egyszerre.

Amit írtál bizony erre tippelek,hiszen a kis leírásodból is kitűnik,hogy egyszerre 3 témát is felvázoltál gyorsan..(persze ebből kettő teljesen felesleges téma lenne)

Néha nem árt a csendet is élvezni..Néha nem árt meghallgatni csendben a másikat...

A párod lehet,hogy ezt sokkalja..1 óra sms az rengeteg idő ha így zajlik...

-te írsz 15 mondatot.

-a párod ezt írja "naja'

- te megint írsz 10 mondatot

-a párod ezt írja " tényleg"

-te megint írsz 10 mondatot..A párod végül feladja..

Itt nem arról van szó,hogy nem tudsz nemet mondani,hanem arról,hogy nem tudsz keveset beszélni..

Akár én is írhattam volna a kérdést. Velem is az van, hogy úgy érzem, a nagy szeretetigényemmel púp vagyok a család hátán. Amikor meg akarom ölelni a fiaimat, mindig elhajtanak, hogy ne nyaggassam már őket. Meg, hogy ölelgessem a macskát.

Egy anyai pusziért úgy kell rimánkodni.

" Igen, a beszélgetéseink így néznek ki msnen. Csak épp nem magamról hadoválok. Neki írok, kérdezem, mert ő alig beszél magáról. de amúgy videóbeszélgetést szoktunk folytatni ott."

Akkor jól gondoltam..Sokat és felesleges dolgokról beszélsz..Talán ez a legnagyobb gond.

Írod,hogy nem magadról beszélsz..Teljesen mindegy ebben az esetben..A fő gond,hogy túl sokat..és lehet,hogy neked érdekes a másik gondja/baja vagy érdekes egy pletyka,de másokat ez nem érdekel..Az is baj,ha valaki állandóan kérdezgeti a másikat

-" de most mi a bajod?"

- semmi

-"de tényleg mégis miért nem mondod el hogy mi bánt?"

-semmi nem bánt

- De most komolyan! Miért nem beszélgetünk?"

Egy ilyen beszélgetés is nagyon nagy hiba..Ha valaki akar úgyis beszélni fog ha gondja/bánata vagy öröme van..

Ha valaki nem akar kommunikálni azt nem szabad erőltetni..

Voltaképpen most minden gondod a párod nyakába varrsz,hogy végül is ő a hibás,mert szerinte túl sokat lógsz rajta.De mi lenne ha végig gondolnád az egészet?Hisz magad is bevallod,hogy szeretetre vágysz,és sokat beszélgetsz..

Egy dolgot megtanultam az életben.Egy nő tud éveken át is rejtelmes,megközelíthetetlen,és érdekes lenni a férfiak számára,és ehhez nem kell hogy bombajó alakja legyen vagy gyönyörű szépség legyen..Ha egy férfi úgy érzi hogy 10 év kapcsolat után is küzdeni,hódítani kell a nőt akkor az sosem fogja azt mondani,hogy "túl sok vagy nekem"

A férfiakat nem szabad szorítani,erősen ragaszkodni hozzájuk,és nem szabad teljes egészében kimutatni,hogy akár meg is halnánk érte..Mert így elveszik a küzdeni akarás/hódítás vágya..