Nekem vagy a szüleimnek volt igaza?

Öcsém(5 éves) délután 2-től a szobámban "kotlott", nem hagyott tanulni, festegetett, rajzolt, kiabált, mesét nézett, be nem állt a szája. amikor már a 3. másfél órás mesét kezdte el nézni, bepöccentem, pláne hogy kezdődött a kedvenc sorozatom is( semmi másért nem megy a tv, csak az a napi fél óra, amíg azt megnézem) megkértem szépen, hogy menjen át anyumékhoz nézni a mesét, mert nekem most már dolgom lenne. Erre sírva kiszalad a szobából, hogy én őt elküldtem... Persze jöttek a szüleim mint egy katonai hadtörzs, és kiabáltak velem, hogy szegény gyereket egy bugyuta sorozat miatt elküldöm... az nem baj, hogy semmit nem haladtam a rendrakással, a tanulással, és az egyetlen dolog amit a tévében szeretek, az is már elkezdődött? a válasz az volt, hogy szegény gyerek...(igaz anyumék szobájában végignézte a meséjét) nem tudta megnézni a mesét, RÁADÁSUL most már ők sem tudnak a mesenézés miatt tévézni... egész délután a tv előtt ültek -_- meg mondjuk a gyerekkel kéne játszani... nem mindig nekem, és nem mindig azt a legegyszerűbb megoldást választani, hogy menj a nővéred szobájába és ülj be a tv elé... 17/L