Ha anyukámat kirúgják a munkahelyén, nekem "kötelességem" eltartani őt?
Még vele élek. A szüleim elváltak, nővérem már elköltözött. Én nemrég kezdtem el dolgozni és eléggé úgy néz ki, hogy anyukám nemsokára munkanélküli lesz. A gond csak az, hogy én végre szerettem volna önálló életet kezdeni, legalábbis félretenni pénzt, hogy minél előbb elköltözhessek.
Ő viszont könnyen lehet, hogy hosszú hónapokig vagy akár 1-2 évig nem talál munkát.
Ti mit tennétek ebben az esetben?
21:40 vagyok
Így már más egy kicsit. Ha van pénze akkor viszont ne töled várja el. Hidd el, akkor már nem fogja a fogához verni a garast ha szüksége lesz rá.
Ezen ne rágódj, költözz el nyugodtan! Elöször azt hittem, hogy a megélhetése veszélyben van, de ezek szerint szó nincs erröl.
21.44-nek és a többinek aki még úgy vélekedik:
Azért a gyerekvállalást ne tévesszük már össze a mártírkodással. Tudtommal még egyetlen szülő sem kérdezte meg a leendő gyermekét, hogy meg akar-e születni erre a földre. Idáig csak olyan szülőkkel találkoztam, aki gyereket akart. A saját örömére úgymond. Hogy milyen aranyosak a picik, milyen jó babusgatni őket, milyen jó lesz végig nézni ahogy felnő. Egytől sem hallottam olyat, hogy adok életet egy gyermeknek, hogy neki is legyen lehetősége élni, boldog perceket, éveket átélni, legyen lehetősége átérezni a boldogságot mikor élete párjára rátalál...
Tehát a szülők nem a gyerek örömére, boldogsága miatt szülik meg a gyereket, hanem azért, hogy nekik örömük teljen benne.
Mindemmellett természetesen én sem azon a véleményen vagyok, hogy mikor már meg tudok élni a saját lábamon is akkor a szülőre lehet ejteni nagyívben. Én sem ezt tettem. Mikor elköltöztem otthonról, anyukámat hagytam magára. Igaz, hogy volt jövedelme, de annak ellenére még fizettem a rezsije egy részét, mert másként nem tudott volna megélni. Csak úgy, hogy éhezik. Vagy zsíroskenyéren él.
Az a baj, hogy ő inkább éhezne (szó szerint) és kikapcsolná télen a fűtést stb., minthogy kivegyen a tartalékból.
Így meg azért elég rossz érzés lenne és valahol furdalna a lelkiismeret, másfelől meg ott a pénze.
Amennyiben szülőtartást kérne tőled,
azt a bíróság megítélheti neki!!
Akkor nem lesz választásod.
Tudod, egy szülőnek igen nehéz elengedni a gyerekét a nagyvilágba, egyrészt a szeparáció még előjön felnőtteknél is, másodszor félti, hogy megtudja állni a helyét, anyagilag stb... Nos ez fordítva is megtörténhet, és te épp ebben a cipőben jársz. Fogadd el, hogy anyudnak ez az életstílusa. Neki ez így jó, így szereti, mivel a te életfelfogásod nem ez, nehéz megérteni, de elfogadni el lehet.
Ne legyen lelkiismeretfurdalásod, és ezek szerint szó sincs arról, hogy neked kötelességed legyen eltartanod. Se ő nem várja el, se nincs erről szó. Másodsorban ez nem eltartás lenne.
Az egy dolog, hogy volt pénz apud munkája miatt, de hidd el micsoda nagy dolog, ha a nő nem is dolgozik, hogy otthon csinálja a napi család többi tagjának abszolút természetes dolgokat, amik természetesek, ugyanakkor dolog, és még fizetést sem kap érte az ember. Ő legalább ami pénz plusz volt, meg is spórolta, nem elköltötte magára, ez igenis értékelendő, még akkor is, ha nem volt tökéletes szülő, mint ahogy nincs is olyan, mint ahogy nincs tökéletes gyermek sem.
A szülő nem várja el, de jóleshet neki, (ha arról van szó, hogy a gyerek besegítsen )
Egy szülő nem csak a jelen miatt akar gyereket, hogy milyen cuki stb., hanem igenis van aki a jövőjére is gondol mind az előzőek mellett, és elképzelései közé tartozik az is, hogy majd második gyermekkorát mikor éli a szeretett gyereke ott lesz törődik vele egyáltalán lesz még valakije (nem kötelesség eltartásról beszélek most )
Ez előző rész egy két hozzászóláshoz volt véleményem.
Nekem úgy tűnik, hogy itt csakis saját magad megnyugtatásáról van szó ebben a kérdésedben, nem pedig, hogy anyud elvárja ezt tőled. Ha így van, akkor nyugi, hagyd élni a maga stílusában, és te kezd kialakítani nyugodtan a sajátodat !
Ha pedig nem így van akkor, leülhetnétek megbeszélni, hogy épp ilyen időkre tette a pénzét el, itt a remek lehetőség élni vele, hogy te is elkezdhesd a magadét gyüjteni, hátha még te is kerülsz ilyen helyzetbe.
Besegíteni be lehet tesóddal együtt, de ezt azért ne kötelességem eltartani anyukámat- nak kellene hívni.
"A gond csak az, hogy én végre szerettem volna önálló életet kezdeni, legalábbis félretenni pénzt, hogy minél előbb elköltözhessek"
Nem logikus, amit írsz. Ahhoz, hogy elköltözhess, félre kell tenned, de ahhoz, hogy félre tudj tenni, anyádnak kell eltartani, és fizetni helyetted a dolgokat. Tehát egymást tartjátok el, nem anyád téged.
És nem eltartani kell, hanem beszállni minden költségbe, amíg otthon laksz.
Most is beszállok a költségekbe, nem rajta élősködöm. Tartalékom nem nagyon van, azért gondoltam, hogy még itthon gyűjtögetek kicsit.
Mert ugyebár ha elmegyek albérletbe, ott fizetnem kell bérleti díjat, itthon nem kell ezzel a költséggel számolnom, csak a rezsivel és a kajával. Ezeket a költségeket megosztjuk jelenleg. Ha viszont nem lesz munkája, tőlem fogja elvárni, hogy kifizessem az összes számlát és így már nem fogok tudni félretenni.
Ezt te gondolod, vagy megbeszéltétek, hogy tőled fogja elvárni ???
Elvárhatja, hogy beszállj akkor is, és az ő milliós spórolásából ő is, és a tesód is beszálljon, ezt meg lehet szerintem beszélni vagy nem ?
Beszéltetek ti már erről az egészről, vagy csak te rémísztgeted magad ? És lelkizel, hogy ki mit vár el tőled szerinted?
Sajnos az a helyzet, hogy ez lett a sorsod...
(Ha milliomos-családba születtél volna bele,
más lenne a szitu.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!