Mások előtt veszekedni. Szerintetek is illetlenség?

Eléggé nagy illetlenség. Az ilyen dolgokkal simán lehet várni otthonig, és elve otthon kell megbeszélni.

Volt egy jó barátnőm régebben, ma már azért nem vagyunk jóban, mert a barátjával akárhova mentek, mindenhol veszekedtek. De a barátja nélkül sehova nem volt hajlandó menni. Egyszerűen már elviselhetetlen volt a társaságuk. Volt olyan, hogy átjöttek hozzám este, és ordítva veszekedtek, én meg hiába mondtam, hogy legalább halkabban csinálják, mert a gyerek felébred rá (általában nem szokott minden zajra felriadni, de ők már tényleg üvöltöztek), és nálunk senki nem veszekszik ordítva, akkor nehogy már az ő "jóvoltukból" kelljen ezt hallgatni, kb. két másodpercre levették a hangerőt, aztán folytatták tovább ordítva. Na hát az én türelmem is véges, egy idő után megmutattam merre van a kijárat, és többet nem hívtam őket. De ők ezt nyilvános helyen ugyan úgy megcsinálták, akár szórakozóhelyen, akár boltban, akár buszon, bárhol. Baromi kínos volt. Ráadásul állandóan elvárták, hogy én is állást foglaljak, felváltva kérdezgettek, hogy "Na, akkor mondd meg te, szerinted kinek van igaza?"

Aki nem tudja a problémáit hazáig megtartani, az ne járjon emberek közé.

Volt ilyen barátom, aki állandóan ordibált velem, nem érdekelte ki hallja, ki nem. Én ezt nem bírtam elviselni, ezért ott hagytam.

Utcán is kiabált velem, mindenki minket nézett, annyira égőnek találtam, hogy egy ilyen alakkal mutatkozzak, hogy inkább vége lett.

Te még nem ábrándultál ki belőle?

ez nagyon illetlen dolog, nagyfokú modortalanságra vall. az üvöltözésnek otthon sincs értelme, de mások előtt egyenesen égő. én nem mennék vele sehova, amíg meg nem tanul viselkedni legalább egy harmadikos szintjén.

29/N

Alapból keveset vitatkozunk, vagy ha igen, sose más előtt.

Viszont nekünk is volt egy nagyon kemény vitánk, amit a barátok előtt sikerült produkálni. Nem direkt volt, csak így alakult.

Akkor jöttünk rá, hogy ez egy intő jel arra, válságban a kapcsolatunk!

fú, az írásodra jutott eszembe, (mondtad, hogy az anyja előtt, még rá tesz egy lapáttal)

hogy van egy nagybátyám, aki ha a Nagypapánk közelében van, akkor úgy beszél a feleségével (mondjuk nélküle is szokott így, csak ritkábban), hogy jujj... És a Nagypapánk ezerszer mondta neki, hogy fiam, ne beszélj így vele, mert nem érdemli meg.. olyankor a nagybátyám hihetetlenül csendben tud lenni pár órára :)