Akiknek a férje vidéke, külföldön dolgozik, nem érzitek úgy, hogy eltávolodtatok?
Mindig kijön elém az állomásra, és már az út felétől azon gondolkodom, hogyan köszönjek, puszi, csók, heló, szia stb. olyan érzés, mintha egy régi nagyon jó barát jönne elém, vagy első randi. Persze szeretem, ugyanakkor azt érzem, hogy nagyon eltávolodtunk, legalább is én tőle.
Itthon kertes házunk van, így egy polc felrakásától a fű lenyírásáig, favágás, mindent én csinálok. Igyekszem ezeket megcsinálni mire hazajön, mert úgy érzem, ezért én vagyok felelős, ne segítsen, neki ott az albérlet.
Mára már odáig jutottam, hogy mire hazajön, én teletömöm a hűtőt, de ha én megyek hozzá, én megveszem ott magamnak a kaját. Semmit nem hagyok, hogy fizessen nekem.
Ha elmegyünk valahová, nem tudom, hogy viselkedjek vele, megfogjam-e a kezét, adhatok-e neki nyilvános helyen egy puszit stb. És ez valami rettenetes.
Most azon gondolkodik, hogy külföldre megy, ebbe már bele se merek gondolni, mi lesz a vége.
Előzmény:
Mi a házasságot követően 2 évig együtt éltünk, majd a férjem 200 km-rel messzebb talált munkát. Ennek már 1 éve. Eleinte 2 hetente hazajárt, de elég drága volt így, ezért már csak havonta egyszer találkozunk, úgyhogy egyszer ő jön haza, máskor meg én megyek hozzá az albérletbe.
Próbáltam ott munkát keresni, de nem sikerült. A férjem itthon nem talál.
A külfölddel az a terve, hogy kimegy, és ha biztos állása van én is megyek ki hozzá végleg. Csak ezt sem tudom már elképzelni, hogy fogunk mi együtt élni...
Nálunk fordított a helyzet, én kényszerültem külföldre dolgozni, férjem otthon dolgozik és havonta egyszer megyek haza pár napra.
Mi egyáltalán nem távolodtunk el, bár nem is fogom évekig csinálni, csak amíg kicsit rendbe jövünk anyagilag.
Én direkt, tudatosan "távolodom" el tőle, azért az idézőjel, mert ez nem igaz, hisz minden pillanatomban, lélegzetvételemmel itt van velem.
Mondjuk inkább úgy, hogy próbálok egyáltalán nem gondolni rá.
Persze beszélünk telefonon, neten, de a nap javarészében igyekszem nem gondolni rá és az együtt átélt dolgainkra, mert túlságosan fájna a hiánya.
Így a hónap közepére már nem is emlékszem, milyen az, mikor szeret valaki és fizikálisan is kimutatja az érzéseit, elfelejtem milyen az, mikor szeretve vagyok.
Így mikor hazamegyek, noha alig várom már, hogy lássam, "vissza kell szoknom" rá, hogy van nekem, hogy szeret, meg kell szoknom, hogy szeretve vagyok.
Aztán mire önfeledten boldog lehetnék már vissza is kell mennem :(
Nálunk Apukám hetel 10 éve hetente 2hetente jár csak haza. Szerintem is eltávolodtak a szüleim egymástól.
22/N
Az én férjem még csak 2 hete van távol,de már nagyon hiányzik.Nekem is azt mondták akik távol vannak egymástól
szinte 90%-hogy elválnak.Mi 23 éve vagyunk házasok,hiszem hogy a szerelem legyőzi a távolságot.
én meg szeretője lettem az otthon hagyott pasinak kéthetente járt haza feleség.
jól elvoltunk de én leléptem.
még mindig együtt vannak de mint két idegen,csak együtt laknak sex nincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!