Ma van a kislányom első szülinapja és az öcsém (aki velünk lakik) elmegy randira egy még ismeretlen lánnyal. Ez normális szerintetek?

Az ember a saját kamasz nagyfiát nem tudja otthon tartani, ha randira készül. Nálunk a 17 éves nagynak van 1 éves kishúga. Felköszöntötte, megpuszilgatta, rohant a dolgára, hagytunk neki a tortából. Este készítettünk egy közös családi fotót, ahol mind a 4 testvér együtt volt.

A nagynénik, nagybácsik (mint nálatok az öcséd), sőt sokszor a nagyszülők is sokszor nem is a napján, hanem hétvégén köszöntik a gyerekeimet. Fotókkal dokumentáljuk a nagy eseményt, az kerül az albumba.

És kérlek nekem ne írd, hogy nem vagyok családcentrikus, mert mi egyébért lenne ekkora családom?!

Kérdező, te egy tipikus házisárkány lehetsz.

Aki ellentétes véleményen van mint te, azt leszólod, és minden, úgy legyen, ahogy te akarod. Mégis ki vagy te?

Azt megérteném, ha azon akadnál ki, hogy a férjed megy el sörözni a haverjaival, amikor a gyereked szülinapja van, na de az, hogy az öcséd...

Nem kéne ennyire másokra erőltetni az akaratodat.

A gyereked úgysem fog emlékezni semmire, mert még kicsi.

Majd szerinted 16 évesen a kislányod ott áll az öcséd szülinapján tortát vágni? Nem pedig a barátjához fog szaladni? Ugyan már...

Nem is baj ez, ez az élet rendje, az lenne baj, ha ott állna!

Teljesen természetes.

Az emberek önzők, bár különböző mértékben azok. Ez szükséges az életben maradáshoz. Aki soha nem törődik magával, az éhen hal és kész. (Hiszen mindenét másoknak adta, a kajáját is.) Ebből egyenesen következik, hogy az önzőség egy fokig szükségszerű, a felett elfogadható és csak egy mértéket meghaladva mondhatjuk rá, hogy túlzás.

NA EZ a mérték most a vita tárgya. Öcséd például teljesen ugyanezen az alapon mondhatja, hogy TE VAGY önző, hiszen elvárnád tőle, hogy ne menjen el randizni, miközben lehet, hogy az a lány lesz az élete párja. Közben még álszent is vagy, mert a kislányod háta mögé bújsz, aki rohadtul nem fog emlékezni erre, nem neki fontos ez, hanem NEKED. (Nem tudom, mit gondol erről az öcséd, csak a logikádat fordítottam meg elméletben, abból jött ez ki.)

Summázva: mindenkinek a mások önzősége fáj, a magáét természetesnek veszi. Az viszont már korántsem természetes, ha valaki idejön, elsírja a bánatát, megerősítést vár, és minden, neki nem tetsző válaszra ellenségesen reagál. Ez már kórós lehet lélektanilag. Nem szerethet mindenki mindenkit. Ez nem is szükséges a világ működéséhez. Van aki úgy gondolkodik, mint én, és van aki másképp. Én ezt el tudom fogadni. Ahogy a jogos kritikát is. Tehát ha valaki úgy érzi, helytelen, amit írtam, az ne fogja vissza magát! ;)