Ha fiatalon elváltál bevállalnál egy második házasságot vagy olyan negatívan ért, hogy csak élettárs lennél a továbbiakban?

21 évesen férjhez mentem, 23 évesen elváltam. Most 32 vagyok. Ha úgy alakulna, minden további nélkül férjhez mennék újra. Hogy egy kapcsolat nem működött, még nem jelenti azt, hogy a házasság intézménye rossz.

Én bevállalnám, be is vállaltam már háromszor. Amúgy elég bevállalós vagyok. Élettársi? Csak nagyon öregen, mikor már úgyis mindegy.

Én csúnyán megégettem magam, kicsi gyerekkel maradtam egyedül. Lett egy új párom, de úgy kerültem a válás és az esküvő témáját, mint ördög a tömjénfüstöt. Aztán terhes lettem, és úgymond muszáj volt. Meg lehetett volna oldani máshogy is, sok idő és utánajárás árán, de inkább bevállaltam. Nem bántam meg, mert bár én sem hittem benne, de sokkal mélyebb lett a kapcsolatunk.

Imádkozom, hogy soha ne kerüljek ilyen helyzetbe, de bevállalnám, viszont lakodalmat nem csinálnék és fehér ruhát sem vennék, szerintem ez első házasságnál gyönyörű, többediknél ciki.

Ha valami olyan negatívan érint meg sokkol az nem a házasság, hanem a férfi vagy eleve a kapcsolat magával a férfival. Szóval szerintem előbb lennék örökre magamban, vagy változnék leszbikussá, a sokk miatt, minthogy a házasság intézményétől forduljak el.

Én 21 évesen mentem férjhez, majd 25 évesen elváltam. Hatalmas csalódás volt, de kihevertem, és 27 évesen megismertem egy EMBERT. Már 7 éve együtt éltünk, mikor megkérte a kezem, és 34 évesen hozzámentem. Volt fehér ruha is, nem éreztem cikinek, mert Neki az első volt, és szeretett volna menyasszonynak látni. Nem bántam meg, bár nem gondoltam volna, hogy másodszor is férjhez megyek..

Először 20 évesen mentem férjhez, 23 évesen elváltam. A második házasság muszáj volt mert lakást akartunk venni és a támogatott hitelhez kellett. Most meg válás előtt állunk. Szerintem még az első is felesleges, nemhogy a második.