Szakításközelbe kerültünk. Mit tegyek?

14 hónapja vagyunk együtt a barátommal. Elég különböző háttérből jövünk (pl. én vallásos vagyok, ő nem), alaptermészetünk is más, én lassabb vagyok, nehezebben döntök, ő gyorsabban, meggondolatlanabbul.

Néha úgy éreztem, figyelmetlen velem, és egy hete e-mailt írtam neki, amiben összegeztem a problémáimat. Kiderült, hogy november 4 hónapja gondolkodik a kapcsolatunkon! Nekem nem mondta,és mikor pár napja találkoztunk, azt mondta, szakítani jött, de nem tud.

Mit tehetek? AZt hittem eddig, ő fél a szakítástól. Én szeretem és nem akarok szakítani. Az is bánt, hogy miért nem szán(t) időt a megoldásra. Azt mondja, túl értékes vagyok, és szomorú, őrlődik. Nagyon őszinte, szinte nyers, szókimondó embernek ismertem meg.

Egyébként pánikbeteg, és a szülei (még náluk lakik) állandóan negatívumokkal tömik a fejét. Mostanában úgy tűnt, kezd lábraállni, beindult egy kis vállalkozása, nyelvet akar tanulni mégis, és még pszichológuson is gondolkodott, amit eddig elutasított. Nem értem, mi van most! Sok mindent én sem jól csináltam a kapcsolatban, de azt meg lehet beszélni.

Arra gondoltam, pár napra elmehetnénk valahova, beszélgetni. Mit gondoltok? (30 felett vagyunk mindketten.)

(Nem tudok mindig gép előtt ülni, nézzetek vissza, ha érdekel a téma. Köszönöm!)