Átlagos fizetéssel rendelkező 20-as évei elején elköltözők: Hogy tudtál elköltözni otthonról, hogy jutottál saját házhoz?

"Barátnőm meg közölte, hogy büszke magára, hogy valamit elért az életben..."

Na ez kemény... Én szüleimtől kaptam lakást (illetve nagyszülők általi örökségből lett nekem véve). Egyébként nem tudom hogy lett volna... Gondolkozni kéne azoknak akik gyereket vállalnak, hogy nem csak és kizárólag 18 éves korig a gyerekük a gyerekük, hanem illene elindítani az életben is! Erre sok gyerekvállaló nem gondol, vagy nem akar gondolni...

a bankok nem adnak hitelt ha nincs 20-30%os önerőd manapság,azt meg egy 10 milliós lakáshoz(felénk ez nagyon olcsó) nem egyszerű össszeszedni havi 100 ezerből(úgy hogy közben élj is meg).errefelé volt olyan még 6-8 éve,mikor még az akkori barinőmmel néztünk lakást,hogy faital párokat segítettek úgy hogy pl egy 7 milliós(akkor még annyi volt)panelről írtak adásvételit 7,8 ról mintha 800ezer lett volna az önerőd(akkor a frankhoz 10% is elég volt hogy kaphass kölcsönt)ebből 800at nekik kellett kifizetni,7et meg a banknak törleszteni rendesen.a 800at meg lakásfelújítási hitelként kaptad állami támogatással,vagy szocpolként(1-2 gyerek vállalása adott időn bellül).ez elég rég volt szóval gondolom már nincs ilyen lehetőség,nem tudom hogy lehet a mai helyzetben lakáshoz jutni.az biztos hogy nem egyszerű ügy.

esetleg 1-2 évig lehet külföldön trógerelni 1000 juróért havonta és a spóroltból megpróbálni(ezt jópár haver gondolta,egyse jött haza,mert MINEK).

ma 07:07

Te meg milyen irigy vagy... Igenis elért valamit, valaki megszerette annyira, hogy megossza vele az életét, mindenét, ez semmi? Mivel jobb az, akire szülei hagynak házat?

Sem én, sem a kedvesem nem kapunk kézhez havi 120-et. Igazság szerint én még 80-at sem.

3 évig összehúztuk magunkat, nem mentünk nyaralni, csak ismerősökkel pár napra, és nem vettünk semmi nagyobb dolgot -pl. tévét -, hanem amit lehetett, otthonról szedtük össze. Pl. az ágyunkat az én gyerekszobámból hoztuk el :)

Kikapcsoltuk a fűtést, és inkább 2 takaró, zokni, vastag ruha, így viszont rengeteget kapunk vissza a fűtésszezon végén.

Ennyi idő alatt összeszedtük a banknak a fedezetet. Most vettünk lakást megyeszékhely belvárosában 7 millióért, 3 szobásat.

Nagyon lent vannak az ingatlan árak.

Ja, én 25 éves vagyok, a férjem 28.

Én 3 éve dolgozom, férjem lassan 5.

Szülői segítséget nem kaptunk.

Szóval ha nagyon összehúzza magát az ember, akkor talán belefér.

Mi is családi házba akartunk költözni, de az elérhetetlen. Talán majd egyszer. Most annak örülünk, hogy már van egy saját lakásunk.

Továbbra is össze kell magunkat húzni, de már nem annyira. És az az érzés, hogy messzebb vagyunk a szülőktől, semmihez sem fogható :)

Én valamilyen az alig látott, inkább soha nem látott apámnak köszönhetem, mert miután elverte anyámat, meg kiturt minket a lakásba, ahogy anya visszaszerezte a saját lakását, a gyerekekre iratta a tulajdonjogokat, így mikor elköltöztünk egy másik nagyobba, ment tovább, s mikor azt eladtuk, lett egy kevés pénz, ami sokáig ült a bankban (2-3), és utána egy panelban vettem egy egyszobás lakást :)

így.

Én albérletezem a párommal. Most lejjebb adtunk az igényeinkből, nem is teljes lakást bérlünk, hanem csak egy szobát. Ez nagyon olcsó. Emellett sokat félreteszünk.

Mondjuk szerencsés vagyok, mert nem ilyen rémesen anyagias szellemben neveltek fel. Tehát például az én felfogásom szerint attól, hogy van egy saját házam, még nem értem el semmit az életben. Ha majd a tudásom becsülik, értékelik, ha a legfelsőbb szintre eljutok, na majd akkor mondhatom, hogy az már valami.

Így egyébként sokkal könnyebb bármiről is lemondani. Nem érzem, hogy kevesebb lennék attól, hogy a párom nagymamájától örökölt bútorokat használjuk. Vagy hogy nem Ciprusra járunk nyaralni, hanem Szegeden, Debrecenben vagy épp Veszprémben látogatjuk meg egy barátunkat.

Jelenleg gyűjtünk saját házra, de az is elkékpzelhető, hogy mire oda jutunk, addigra véglegesen az albérlet mellett döntünk :) egyre több előnyét fedezzük ugyanis fel :)

öregem, hogy tudtam így megfogalmazni -.-"

Én az alig látott, inkább soha nem látott apámnak köszönhetem, mert miután elverte anyámat, meg kiturt minket a lakásból,s ahogy anya visszaszerezte a saját lakását, a gyerekekre iratta a tulajdonjogokat, így mikor elköltöztünk egy másik nagyobba, ment tovább a tulajdonjog, s mikor azt eladtuk, lett egy kevés pénz, ami sokáig ült a bankban (2-3), és utána egy panelban vettem egy egyszobás lakást :)így

na... máris értelmesebb :D