Miért fog ki valaki sorozatban elmebeteg és egyéb pszichés betegségekkel küzdő férfiakat, illetve nőket?
25 L vagyok, és ha rólam van szó, akkor nekem például az első fiúm szenvedélybeteg volt, a harmadik is hajlott rá, a második meg valószínűleg elmebeteg volt, a második személyiségében keveredett a skizofrénia, a szociopátia és tudathasadás. Én csak egy normális párkapcsolatot szerettem volna, és most kiderült, hogy az a fiú, akivel most ismerkedem, az ő családjában meg skizofrénia volt, habár mellékágon, nem főágon. Korábban egy fiú, akibe belezúgtam, szintén nem volt normális.
Nem tudom, hogyan tovább. Egyszerűen le vagyok döbbenve. Közben meg a személyiségem apró darabokra törik, és már azt sem tudom, ki vagyok, vagy hogy miért csinálom ezt. Azt sem tudom, ki segíthetne nekem.
Én nem vagyok elmebeteg, de valószínűleg már depressziós vagyok, és arra is gyanakszom, hogy bipoláris zavarral küzdhetek, habár annak egy nagyon korai formájával, ami az érzékenységemre vezethető vissza. A gyerekkorom is problémás volt. Szóval én sem vagyok pszichésen egészséges, eléggé összetört a személyiségem alapjáraton is, de ezek a csalódások nem tesznek engem erősebbé, inkább mintha kezdenék én is megőrülni.
A szingli élet azt hiszem nekem nem menne, mert társas lény vagyok, pedig az lesz ennek a vége, mert már nem is merek lassan ismerkedni.
Kíváncsi lennék a véleményetekre, és a saját példáitokra. Köszike.
válasza:Feldühítettelek?
Mert nem volt célom. Nem tartom magam beteg embernek. Igazából semmit se teszek. Csak nagyon görcsöl a hasam most :S, és morcos vagyok...
Tényleg ez a véleményem. De azért is vagyok nyers, mert fáj a hasam, előtte meg a fejem:S, nem az,nem. Na, mindegy, bocs :D. Csak picit rosszul érint :S.
Nem úgy menekülök a könyvekbe, ahogy gondolod, hogy semmi mást se csinálok, volt egy olyan korszakom is, egy évig tartott, és elég sok mindent elolvastam, utána meg elkezdtem írni. Most is könyveket írok. Nekem jobban bevált, mint a könyv. Egyébként nem csak ezt csinálom, egy ideig én is csak azt csináltam, de már nem, már figyelek másra is. A más dimenziókban létezés jó, csak itt is kell lenni bizonyos okokból, mert élni kell valamiből, és tanulni kell, hogy majd el tudjak helyezkedni jobb munkahelyen. De mást is csinálok. Tanulok nyelveket, most épp a középfokú németre készülök, majd jöhet a felsőfok, szerintem menni fog. Aztán még egy szakma, meg még egy egyetem is jöhet a diploma mellé. Szóval tartózkodom én itt is :D. Csak ha szabad időm van, nem itt vagyok. Párom nincs, akivel eltöltsem a szabad időm, amiből úgysincs sok, csak amit lustulással töltök, és így vagy sétálok a kutyámmal, vagyis inkább bicikliztetem a kutyuskát :), vagy írok. Most meg megyek tanulni, még van rá talán negyed órám :D, jááj, na ma lustultam....
Még mindig jobban bevált a könyvek írása :D, végre le tudtam írni.
Amúgy nekem is szép volt az élet, minden happy, legalábbis fogjuk rá :D, csak aztán közbejtt a szzerelem, és minden tönkrement, és minden szar lett. És akkor jöttem rá, hgoy szar ez az élet. Mert szart sem ér. Mert minden munkád egy másodperc alattt kártyavárként omolhat össze. Még akkor is, ha szépen süt a nap, hiába, mert jön valaki, és nyomorulttá tesz egy életre. Nem érvényes, de ez van. Leszarok mindent.
válasza:Az vagyok, akiről azt hiszed, piszkálódik :)
Tévedés... egy árva piszkáló szavam sem volt, véleményt nyilvánítottam, semmi több... az, hogy ezt te magadra vetted, és rosszul esett, az a te dolgod...
Te véleményt kértél, mi adunk... askim válaszaival tökéletes egyet értek, magam sem tudnám sokkal jobban elmondani...
Valamint nem dühítettél fel, legalábbis engem kicsit sem, a stílusom változása nem indulatot akart kifejezni, hanem más eszközökkel próbáltam még felhívni a figyelmed bizonyos dolgokra.
"De annyira nem ismertek" tény, hogy nem ismerünk, de a stílusodból, és abból, amiket írsz következtetni lehet, sőt merem állítani, hogy meg is értünk, talán jobban is, mint te most magad, mert mi is voltunk ebben a cipőben, de mi kimásztunk. Ezt nem kell elfogadni, rajtad áll, hogy megfogadod-e, amit mondunk, vagy sem...
A szerelemmel kapcsolatban... nekem is volt vele gondom, nekem is besegített abba, hogy padlóra kerüljek, viszont nekem nem volt még párom, semmilyen... és most se tűnik úgy, hogy a láthatáron lenne... sírhatnék ezen, de attól még nem változik meg...
Rajtam áll, hogy a világ szar vagy sem, minden a hozzáálláson múlik. Millió egy ember van nagyobb szarban, mint én vagy te, és még így is tuti találnál köztük olyat, aki boldog, mert tudja, hogy a boldogság nem a külső körülményektől függ, hanem az embertől, hogy hogy éli meg a nehézségeket.
Te nem elfogadtad magad és a helyzeted, hanem beletörődtél, ami nagyon nem ugyanaz... ha elfogadnád nem zavarna a helyzet, és nem lennél ilyen labilis (az írásodból mondom ezt, nagyon hullámzó)
A halált én sem várom, ahogy azt askim is írta... a halál jön, addig meg megteszek mindent, hogy jól érezzem magam.
Azt már többen leírtuk, hogy normális pár ilyen helyzetben elég valószínűtlen, vagy ha valami szerencse folytán mégis összeakadsz eggyel, akkor neki lesz terhes valamilyen szinten a kapcsolat, mert megváltoztatni nem fog tudni, viszont szerintem így "pszichés gondokkal" ahogy te fogalmaztál nem fog tudni kitartani melletted, hacsak nem egy Superman.
A könyvekről annyit, hogy írás vagy olvasás, menekülés szempontjából egyre megy... a lényeg hogy jobb a fantázia, mint a valóság...
Amit leírtál, hogy mi mindent csinálsz még, az dicséretes... de a lényeg az lenne, hogy kiélvezd, amíg lehet, és ne azért légy itt, mert KELL...
Kb. azt hiszem mindenre kitértem... további szép napot :) és egy percig se hidd, hogy piszkálni akarlak :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!