Miért sírta el magát a tetoválás említésére az anyám?

Nem hiszem hogy addiktív én tíz éve csináltattam és mindig ez az egy van, amit viszont nagyon szeretek.

Azt nem hiszem, hogy attól hogy beszélsz róla édesanyád megbékélne a gondolattal, inkább csináltassd meg és az első sokkhatás után majd hozzászokik.

Én 28 éves nő vagyok, velem azért nem beszélt édesapám egy hétig kb, mert lövettem a fülem porcába egy fülbevalót...:D

Kíváncsi vagyok a tetoválásra mit reagálna.

De szerintem is csináld meg, ha azt szeretnéd! Majd megbékél...

Nekem is sikerült egyet csináltatnom, már 18 évesen nagyon szerettem volna, de mindenki ellenezte, így lemondtam róla, és pénzem sem volt akkor még rá.

Telt múlt az idő, férjhez mentem, gyerekem lett, de a tetoválás gondolatát nem vetettem el. Hallanod kellett volna az ellenérveket a nagyimtól és anyósomtól.... A férjemnek sem tetszett az ötlet.

Akkor felvetettem, rendben, nem kell a tetoválás, de akkor orrpiercing-em lesz.

Két évvel ezelőtt névnapomon elvitt a férjem egy tetováló szalonba... :)

És nem lettem más ember tőle, nem változtatott meg.

Remélem neked is sikerül végül! Sok sikert hozzá!

Talán egy kalap alá veszi a pírszinggel.

Amúgy sztem nőkre nem illik a tetkó, férfin még elmegy, de már az is elég diszkópatkányos/börtöntöltelékes.

Régi téma, valószínüleg már megvan mind a két tetoválásod azóta.:)

Nálam is ehhez hasonlóan vélekedett édesanyám. Hogy aljaemberek, akiknek van, meg elcsúfítás(ezeket meg is értem, mert az ő idejében még 95-96%-uk tényleg az volt).

Elhallgatni előle nem akartam, szemétnek éreztem volna magamat, hogy átvágom azt, aki felnevelt, etetett, így megegyeztem vele, hogy nem lesz látható helyen. A mai napig nem nézte meg a tetkómat. A következő már látható helyen lesz, de már ebbe is kezd beletörődni. Szorgalmasan dolgozom, folyton túlórázom, szerintem sikerült bebizonyítanom neki, hogy igenis felnőttem.