Tényleg így él egy cukorbeteg? Mit tehetnék?
Anyukámról van szó. 60 éves, 10 éve II. típusú cukorbeteg, nem inzulinos, gyógyszert szed. Én is krónikus beteg vagyok, 3-szor annyi gyógyszerrel, mint ő, és úgy gondolom, nem normális, ahogy ő él.
Általában este 7-8 körül már alszik, talán ez az oka, hogy éjjel 3-kor felkel. Olyankor megfőz, cigizik, kávézik, majd 7 körül lefekszik aludni. Felkel 9 körül, kávé-cigi, néha lemegy a boltba, majd ebéd legkésőbb fél 11-kor, utána megint alszik olyan 2-ig. Délutánonként fekszik a tv előtt, és nézi a sorozatokat. Semmilyen programmal nem lehet elrángatni a tv elől, beszélni sem szabad hozzá, mert olyankor kiakad. A rengeteg alvást úgy magyarázza, hogy rosszul van. A cukor miatt nehezen lehet, hiszen gyógyszerrel tökéletes neki. Szerinte frontérzékeny, de szerintem az sem ilyen... Minden nap elmondja, hogy olyan rosszul vagyok, ezek a frontok, a cukorbetegségnél nincs rosszabb stb stb. Mivel én is tartós beteg vagyok, tudom, milyen fontos a pozitív gondolkodás, és próbáltam már rá hatni, eredménytelenül.
Apukámmal együtt élnek, régebben csalták egymást, hogy most mi a helyzet, azt nem tudom. Szexuális életük nincs szerintem, nem is hiszem, hogy nagyon volt, anyu olyan utálattal beszél a szexről, ha szóba jön valahogy. Csak néhány évet dolgozott, mióta én megszülettem (23 éves vagyok), most előnyugdíjas. Barátaik nincsenek, van egy kertjük, ahová néha kijárnak, de oda is csak pihenni. Apu aktívabb lenne, ő most lett nyugdíjas, de nem tud itthon meglenni, visszament dolgozni.
Olyan rossz ezt látni, lassan én is elköltöznék, de így, hogy olyan, mintha anyum már csak a halált várná, és az egész élete alvásból és a sorozatokból áll? Én ha nem stabil az egészségi állapotom, visszamegyek az orvoshoz, mert ezen lehet segíteni. De ő ott bukik meg, mikor nővérem jön haza látogatóba, és akkor fenn tud maradni este 10-ig. Szerintem az unalom, ami miatt egész nap alszik, nagyon elhagyja magát. Plusz nyugtatót szed, állítólag szívdobogásra. Nagymamám is cukorbeteg volt, inzulinos, többször bekómált, de ő lényegesen aktívabb volt. Próbáltam mozgásra is rábeszélni anyut, de szerinte az, hogy lemegy a boltba (10 percre van tőlünk), az elég mozgás. Mit lehet tenni? Bármilyen ötletnek örülnék! Köszönöm, ha válaszoltok!
23N
válasza:Előző vagyok,az még lemaradt,hogy én is sokat pisilek,általában a cukorbetegek,sokat isznak,Én is van hogy óránkánt kell menjek.Vizet iszom,sima ásványvizet.
De az nagyon érdekes,hogy anyukád már előre mondja,hogy nem tudja,majd mikor is lesz rosszul.Ez nem így van.Rendesen beállított gyógyszernél,nem szabadna ennyit rosszul lennie.Ha viszont nincs jól beállítva,akkor lehet ennyi rosszullét,de akkor el kell mennie a cukorgondozóba,és ott majd kezelik,vagy befektetik néhány napra a kórházba,és ott állítják be.
válasza:Anyukád nem csak cukorbeteg, hanem masszív depressziós is.
Kezelésre szorulna.
Te nem tudsz ezen segíteni. Ez olyan betegség, minta többi bármilyen kórság.
válasza: válasza:Én vagyok a 40 éves cukorbeteg.
A frontérzékenység,nálam nagyon erős fejfájásban nyilvánul meg.Akkor ha hideg jön,vagy meleg,vagy netán kettős front.Ilyenkor sajna a hányásig fáj a fejem,nem túlzok.De ez nem minden nap van,olyan is van hogy 2-3 hónapig nem fáj.Még a szélre vagyok nagyon érzékeny.
válasza:10,56-os vagyok!
Azt írod, feledékeny!!! (Úgy emlékszik, ő takarított stb) Vigyázz, ha a cukros nem figyel oda az étkezésre és bekómál, a kóma alatt károsulnak az agysejtek és előjön a "feledékenység"!! Ha esetleg kóma előfordult nála korábban többször is, akkor az esetleg okozhat (az orvos szavaival élve) "ingerhiány-állapotot". Ez esetben erre is van nekik gyógyszerük.
válasza:Megint én vagyok a cukorbeteg.
Nagyon sajnállak,főleg mert nagyon a szívedre veszed anyukád sorsát.Lázszik,ahogy írsz róla,hogy azért ettől függetlenül nagyon szereted.Sajnos nem nagyon tudsz változtatni rajta,úgy néz ki,hogy ő beállt erre az életre,ami nagyon is megfelel neki.
válasza: válasza:Önsajnálat, érdektelenség, fásultság. Anyukám ősz óta kap inzulint, és azóta nem megy sehová, begubózott, fekszik egész nap, szintén sorozatfüggő, nem csinál semmit, csak sajnálja magát hogy ő inzulinos cukorbeteg. Egyszerűen semmit nem lehet vele csinálni, hetekig ki sem mozdul, mindennel baja van, pl ha felhős az ég, akkor már puffog.
A háztartást én viszem, és most 33 hétben vagyok a második babámmal, meg van egy négyévesem, aki itthon van, így elkelne már néha a segítség, mert már nehéz a pocakom, görcsölgetek is, de anyum ősz óta csak fetreng az önsajnálatban. Nem azt mondom, hogy járjon el bevásárolni, főzzön meg, nyalja tisztára naponta a lakást, de lenne amivel lefoglalhatná magát. Régebben szeretett hímezni, kötögetni, ez már megszűnt, a kislánnyal is max ordít, mert nem hallja a tv-t, sétálni minden nap megyünk, többször hívtuk, a kislány is meg én is, és nem jön, inkább alszik, aztán utána meg panaszkodik, hogy éjjel nem tud aludni.
Teljesen elhagyja magát, pedig inzulin mellett is van élet. Én sem tudom mit csináljak vele, mert rossz nézni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!