Hogyan kezeljem ezt. (továbba is)?

Az előzmény, hogy mindeki képben legyen:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Ez volt a helyzet februárban. Azóta méginkább romlott a helyzet.

Kezdeném ott, hogy a kiírás után pár nappal átköltöztünk a házon belül egy másik szobába, hiszen a problémák zömét az okozta, hogy túl közel avgyunk egymáshoz és mindent áthallani. Bár mindhkettőnk kötődött már a másik szobához, megtettük, "fő a békesség".

Gondoltam én naivan, hogy így már nem sok közünk lesz egymáshoz, hiszen zömmel csak a közös helyiségekben, ahol ott vannak a szülők és neki sem olyan nagy az arca.

Mostanában azonban azzal kezdett el minket zaklatni, hogy nem megfelelő az illemhelyek állapota, stb, amit pedig ő hagy úgy. Tiszta a lelkiismeretem, ha nem lennék benne biztos, mit hagyok magam után, lesülne a képemről a bőr.

Az is teljesen rendben van, hogy mivel lány vagyok, 2 fiú mellett én takarítok többet. De elvárná, hogy mindig, minden csillogjon és ha csillog is annyit tud csak mondani, hogy "hát, nem vagyok tőle elragadtatva".

Pedig a többi közös helységet is 2 naponta felmosom és mindennap mosogatok legalább egyszer.

Nekem ez ilyenkor nagyon rosszul esik, el is pityeredem ezeken az igazségtalanságokon. A párom vigasztal ilyenkor amennyire tud.

Alig várom, hogy ne legyek hetente arra utalva, hogy ezt elviseljem.

Elmenekülni nem tudok, hiszen a barátomat és magamat sem akarom bűntetni azzal, hogy lelépek ilyenkor. Szeretem őt mindennél jobban.

Azzal próbálom vigasztalni magam, hogy nyilvánvalóan ő egy már fitalkora ellenére megkeseredett valaki. Neki derogál elmenni egyszer is a nagymamájához, bármilyen családi munkállatban, programban résztvenni, csak a számítógépének él.

Kérlek írjátok le a véleményeteket! Köszönöm, aki végig olvasta!