Mit tegyek, h ne legyek irigy?
18 éves lány vagyok. Annyi mindenről álmodoztam már, nem nagy álmok, kb csak annyi, h én is lehessek vki, h kelljek vkinek, h érezzem, h hasznos vagyok.
Megöl az irigység, h mennyi embernek van barátja, én nem a kutyának se kellek, h milyen szép lányok vannak, h hiába tanulok ezerrel mégsem vagyok példás tanuló, h hiába vásárolok magamnak új ruhát, ha a többiek mellett egy senkinek látszom.
Irigy vagyok, bár nagyon figyelek rá, h ezt ne mutassam ki...
Szerintetek? Mit tegyek?
ne hasonlítgass.. a mit látsz, a felszín, lehet, hogy nem cserélnél, ha valóságban látnád azt, amit irigyelsz.
"nem élhet senki gondtalan"
Mindenki létének önmagában nyugvó célja van- mondja Kant valahol, azt megtalálni, ami az én utam, aki vagyok , ami vagyok, ami a dolgom a világban.
"A mindenséggel mérd magad!"
ma 13:53
és ha én rohadtul nem azt az utat akarom, akkor mi van? :)
Fel kell nőnöd!
Én is ilyen voltam 18 évesen,és most 20 vagyok.
Úgy érzem hogy változtam.
Nem kell senkinek sem megfelelned,nem kell senki másnak bizonyítanod,csak és kizárólag saját magadnak.
Én éltem 2 évig egyedül teljes magányban,aztán találtam valakit,aki elfogadott olyannak amilyen vagyok.
Mindenhez idő kell!Nem szerezhet meg mindent az ember rögtön,azonnal.Ja!És persze mindent ki kell érdemelni.
Azért vagy ilyen,mert még nem vagy felnőtt.
Ha majd az leszel,akkor rájössz hogy az életben sokkal fontosabb dolgok is vannak, minthogy megfelelj a környezetednek.Úgyis van mindenki számára egy olyan ember,aki elfogad téged úgy ahogy vagy.
Próbálj egy kicsit változni,csinálj fontos dolgokat,beszélgess sok emberrel,akár interneten is.
Meglátod majd hogy könnyen lehet barátokat szerezni,csak ezt az egy szót jól jegyezd meg: IDŐ IDŐ IDŐ
Mert én már megtanultam hogy semmi sem hullik hirtelen az ember ölébe.
Szerintem az önértékeléseddel vannak problémák. Ha érdekel és hiszel az ilyen dolgokban,akkor ajánlom az agykontrollt. Hallgasd a 101 pozitív állítás című hanganyagot. Menj el kineziológushoz,ő is segíthet. Vagy menj el pszichológushoz. Én is sokat szenvedtem a tiédhez hasonló(vagy azonos) problémáktól. Nekem pici koromtól voltak szorongásos problémáim,nehezen barátkoztam,félénk és visszahúzodó voltam. Az óvoda és az iskola volt a "halálom". Most 29 vagyok és már sokmindenen keresztül mentem. Van egy 2éves kisfiam és nemrég idegösszeomlásom is volt. Az összes promlémámat gyerekkorom óta magamba fojtottam és most telt be a pohár. Pszichológushoz kezdek járni(ma megyek először) és bízom benne,hogy segíteni fog. Úgy érzem már mindent megpróbáltam.
Tudom mit érzel,én is átéltem. Ha szeretnéd írhatsz priviben.
ma 14:02
Mindegy, máshogy értelmeztem, csak hát itt törölni nem lehet miután rájön az ember.. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!