Ebből ki lehet jönni valahogy jól, nagy patália nélkül?

A szüleimmel lakok egy udvarban, egy kicsi házrészben. Ez egy ilyen négy lakásos udvar. Eredetileg az övék volt, ahol én most lakok, de egy hirtelen ötlettől vezérelve egyszer ezt a kis részt átíratták a nevemre, mikor még igazából egy nagy semmi, alig 28 négyzetméteres kis komforttalan, bejárati ajtós egy helyiség, tulajdonképpen lerobbant lyuk volt az egész. Tök örültem neki, mert kialakíthattam egy saját kis garzont belőle és mégis külön lehettem tőlük, más meg ennyit sem kap.

A saját pénzemen felújítottam, bevezettettem a vizet bele, fürdőszobát alakítottam ki, konyhát, egy szobácskával. Szépen visszafizettem a hitelt, fizetem a számláimat, teljesen önállóan fizettem mindent stb.

Ez eddig jó is, de közben teltek múltak az évek, párkapcsolatom lett, házasságom és szeretnénk innen tovább lépni, mert a szüleim kezdik megkeseríteni az életünket, mindig mindent tudni akarnak, beleszólnak már szinte abba is, hogy milyen és melyik bútort vesszük, tesszük arréb meg ilyesmi. A bejárati ajtón kívül semmit sem csinálhatunk a kertben sem, hozattunk külön szemetest, amit ők teleraknak már két nappal azután, hogy elvitték a szemetet. A mi szemetünket átnézik, meg hát egyébként is kicsi is ez már, szeretnénk lassan gyereket, de hát egy kiságyat sem tudnánk hova tenni.

És akkor innen jön a kellemetlenség. Mivel a nevemen van, elvileg van egy lakásom. Így a munkahelyem révén bár kaphatnék szolgálati lakást, vagy albérlettámogatást, nekem egyik sem jár. Ha van/lesz bármiféle állami támogatás az első lakáshoz jutáshoz vagy szocpol vagy valami azzal sem élhetnék, mert van lakásom.

Ugyanakkor nem kezdhetek vele semmit, mert bár a lyukból egy csomó pénzen én alakítottam ki egy rendes kis lakást, nem engedik, hogy eladjam, amit meg is értek, hogy ne költözzenek ide mások helyettem, de azt sem engedik, hogy legalább kiadjam, mert szintén ide ne jöjjenek idegenek, hogy képzelem, ők jót tettek velem és nem csinálhatok ilyet stb.

Egyszerűen teljesen el vagyok keseredve, mert van valamim, amivel mégsem kezdhetek semmit, de a segítségével egy csomó olyan dologtól is elestem, ami amúgy előnyös lett volna nekem. Mihez kezdjek?

Előre is köszönöm a rendes válaszokat, azon kívül, hogy szégyelljem magam, másnak még ennyi sem jut. Persze, de nekem ami jutott az arra jó, hogy mostmár, így hogy költözni szeretnénk, az előnyeit egyáltalán nem élvezhetem, sőt gyakorlatilag csak hátrányai vannak így. Nem szeretnék emiatt összeveszni a szüleimmel, de nem értem, hogy ennek akkor mi értelme volt, hogy adtak nekem valamit, amivel semmit sem csinálhatok.