Hogy érjem el, hogy ne legyen ennyire jószivű?

Én nem azt kifogásolom hogy vigyáz néha az unokaöccsére, én is szoktam rá vigyázni, szeretem nagyon. Attól sem félek hogy én éhenhalok mellette, mert egyetemista vagyok, próbálok jól tanulni, hogy majd sokat keressek.

De őt mindenki kihasználja!!!

A saját kárán segít másokon. Nincs ideje a barátaira, mert nem tudja azt mondani hogy NEM ÉREK RÁ.

Engem nem hanyagol el, nem panaszkodhatok. De nincs ideje csinálni a műveit, fejlődni, ismertebbé válni.

A rendes munkája mellett ő vezeti a háztartást, akit csak ismer azt tartozik neki pénzzel, (ő sincs eleresztve, nagy szüksége lenne rá, de vissza se akarja kérni, mert szegény többiek...)

Ez a felfogás akkor működne ha a többiek is segéítenénk másokon, de itt csak ő tesz bármit.

Én őérte is aggódom, Ő nem jut előbbre így.

De van közöm hozzá, mert a rezsin kívül mindig ő veszi a kaját is, és nekem panaszkodik, hogy ebben a hónapban is 50ezret "jótékonykodott el" (persze ő is eszik belőle). Mindig mondja hogy jövő hónapban nem adok, fizesse a testvére, de persze ad, az meg nem fizet.

NEKEM panaszkodik, és én látom kívülről hogy mi folyik itt.

"Annyira hihetetlen, hogy vannak olyan családok, ahol a kölcsönös egymásra számítás még működik?"

Első: barátoméknál nem a kölcsönös egymásra számítás működik, hanem a CSABIRA számítás!

Az ingyen gyerekvigyázást nem úgy értettem hogy kérjen órabért, hanem hogy mondjuk cserébe néha utána éjszaka hazavihetnék kocsival, vagy ilyesmi, vagy egy köszönöm. (természetesnek veszik)