Kihűltek az érzéseim? Vagy a páromé is?

Párommal már lassan 5 éve vagyunk együtt, ő az első kapcsolatom, mindvégig őszinte és hűséges voltam hozzá, van köztünk 7 év korkülönbség, még itthon lakom, ő is otthon, ő dolgozik, én egyetemre járok, de jövőre már dolgozni akarok. Szeretem őt, meg örülök hogy vannak nagyon jó tulajdonságai (hűséges, meg lehet benne bízni, sosem hazudott még semmilyen komolyabb dologban, normálisan gondolkodó ember, mármint a jövőt illeti..)

Mégis az utóbbi 1-1,5 hónapban úgy érzem, hogy nem tudnék vele élni egész életemben. Hiányzik az hogy soha nem megyünk sehova, szinte semmit nem csinálunk együtt, se egy jó kis film közbe egy pizza evéssel, se egy séta, se egy közös vásárlás, se egy együtt főzés, nagyszüleimhez sem jön fel velem soha, semmilyen közös programunk nincs. A legutóbbi a tavalyi "nyaralás volt" ami röpke 5napos, és állandóan csak telefonált, este meg korán bealudt. Itthon is folyton ezt csinálja, egész nap gyötri magát a munkával, hol itt-hol ott, aztán mikor átjön hozzám 1 óra és alszik. Mostanában rendszeresen fél 9, 9 fele már alszik!! Annyira elhanyagoltnak érzem magam, arról nem is beszélve, hogy hiányzik a gyengédség, az ölelés, a csók, az hogy hozzámbujjon.. Nem vagyok már szerelmes, de szeretem. Mondtam neki most is hogy hétvégén nem csinálunk valamit? az a válasz, hogy nem, mert 1 óra szabad ideje nem lesz. Pedig lehetne ha akarná! A munka megvár! És én mondtam is neki ezt. Erre az volt a válasza, hogy ha én nem értem meg hogy neki dolga van akkor én vagyok a h*lye. Aztán letettük a telefont, nem is keresett reggel óta. Nemtudom mit csináljak? Nem akarom a fiatal éveimet (22vagyok) azzal tölteni hogy állandóan csak azt kell csinálni amit ő kitalál. (pl: egész nap a földet kapircsálja gereblyével hogy legyen egyenletes, vagy egyik helyről a másik helyre pakol több száz vagy akár 1-2 ezer téglát mert most hopp útban van... stb)

szerintetek mit csináljak?