Azt kérdezik miért nincs barátom. Hogyan mondjam meg, hogy miért nincs?

Szerintem három dolgot mondhatsz, vagy mondasz egy olyat, amitől leesik az álluk, de legalább többet nem merik megkérdezni:

pl.: "Hát többek között azért nincs barátom, mert a lányokat szeretem, de hogy miért nincs barátnőm, azt magam sem tudom... talán félek, hogy mit szóltok hozzá" ... a döbbent csend után pedig: "ááá ugyan csak poénkodtam, de hagyjatok már ezzel..."

Másik verzió, hogy mondasz egy reálisnak tűnő hazugságot, amit senki sem kérdőjelez meg manapság. Ez így hangzik: "Most a tanulással, karierrel foglalkozom. Az időbeosztásomba nem fér bele, hogy lötyögjek valami pasival. Majd ha már van egziszetnciám és össze futok egy hasonlóan komoly emberrel, mint amilyen én vagyok, akkor esetleg szóba jöhet majd egy komoly kapcsolat, de nem ilyen tingli tanglik, mint ami manapság divat. Ennél sokkal többre tartom magam."

Harmadik verzió: Elmondod az igazat: "Az az igazság, hogy nagyon szeretném, hogy legyen barátom, de nem jön össze. Vagy olyanoknak tetszem, akik nekem nem, vagy fordítva. Dehát ez gyakori... szóval nem csüggedem. Egyszer eljön az igazi. Viszont azzal sokat segítenétek, ha nem kérdezgetnétek folyton."

A megfelelő válasz:

"Az én dolgom, semmi közöd hozzá. Foglalkozz a saját magánéleteddel."

Egyébként én szívből rühellem az olyan embereket, akik az egyedülállókat b.sztatják. Épp elég sz.r az, ha valaki egyedül van, mi a francnak állandóan az orra alá dörgölni. Hányingerek az ilyen emberek. A legtöbb ezek közül érdekkapcsolatban él vagy társas magányban, amiben semmi őszinteség nincs. Gyávák és képmutatóak, de ahhoz senkik, hogy magukban/a saját szánalmas párkapcsolatukban keressék a hibát, ezért abba rúgnak bele, aki érzelmileg amúgy is instabil, az egyedülálló, visszahúzódó fiatalba. Hidd el nekem, ez tapasztalat, hogy aki boldog és jó a kapcsolata, annak eszébe nem jut az egyedülállót egrecíroztatni.

Amúgy nekem is van (volt) ilyen rokonom, elkerültem, mert visszataszítónak tartottam az olyan embert, aki más boldogtalanságán élvezkedik (ha nem élvezkedne, akkor nem is kérdezné, hiszen tudná, ha lenne barátod, az úgyis kiderülne). Még ma is elkerülöm azokat, akik anno ilyenek voltak, pedig már áll a hátam mögött néhány komoly párkapcsolat.

30/n

07.39 folyt:

de azt is mondhatod, hogy "Azért nincs, mert nem akarok olyan szánalmas párkapcsolatot/házasságot, mint amilyen neked van."

Tutira egy életre leszáll rólad a gyökér.

Tudom miről beszélsz, én is ilyen voltam tizenévesen. De beláttam, hogy ezzel csak magamnak ártok. De tényleg csak nekem rossz tőle. Így megpróbáltam magam edzeni úgymond, hogy egy kis önbizalmat szerezzek. Kerestem magamon olyan részeket amik tetszettek, eljártam szórakozni és ha valakinek bejöttem az is dobott az egészen.

A férfiak is látják ám, hogy kinek van önbizalma és akinek nincs azt meg nem is látják. Persze a cél nem az itt elsősorban, hogy férfit szerezz hanem önbizalmat.

Ha testileg nem vagy magaddal megelégedve akkor pedig tegyél érte, hidd el ha egy kis változást is észreveszel magadon már boldogabb leszel és biztosabb magadban.

Tehetsz még mást is ( ha a külsőddel van baj) mondjuk új frizura, másképp szeded ki a szemöldököd, ha sminkeled magad akkor új dolgokat kipróbálsz, veszel új ruhákat stb.

Nem olvastam végig a kommenteket, de remélem tudtam kicsit segíteni!