Panelban lakom anyámékkal. Szeretnék egy kiskutyát. úgy érzem felelősségteljesen gondját tudnám viselni. Hogy győzzem meg anyámékat?

Akkor oké :)

Nekem kinti kutyáim voltak, kiskoromban két kutyánk és vagy tíz cicánk volt, mind az udvaron laktak. Na ők mondjuk ugyan nem vártak senkire, folyton játszottak vagy ugatták az utcán mászkálókat (főleg a postást :D:D), vagy kergetőztek a cicákkal, esetleg mosdatták őket. Ennek továbbfejlesztett változataként a cicák is mosdatták a kutyákat, ami elég vicces :D Télen meg beköltöztek a kazánházba, és a kutyák a kazán mellett, a macskák meg a tetjén aludtak.

Tudom, hogy van aki többet ért az állatokhoz, mint én, de azt tapasztaltam, hogy nem az a baj, hogy az udvaron vagy a lakásban laknak, hanem hogy sokan csak egyetlen állatot tartanak, így annak nincs folyamatosan társasága, aztán persze, hogy a gazdi után mászkálnak. És azt azért el lehet ismerni, hogy aki az udvarban tart állatot, az könnyebben vesz mellé egy másikat, hogy folyamatosan legyen társasága, mint aki lakásban, pláne panelban.

Most én is panelozom, és csak egy cicám van, és furcsa is a viselkedése, azt szoktam meg, hogy leginkább tesznek az ember fejére a cicák és egymással játszanak, a mostani cicám viszont folyamatosan jön utánam. Viszont őt is úgy tudtam vállalni, hogy a párom heti két napon dolgozik csak napközben, amikor én itthon vagyok, amúgy meg ő van itthon vele, tehát nincs egész napokra egyedül hagyva.

Na jó hosszú lett, a lényeg, hogy mindamellett hogy elismerem, sokan értenek az állatokhoz jobban, mint én, úgy gondolom, hogy alapvetően minden állatnak jobb a szabad levegőn, egy nagy udvarban (most itt nem a 100 nm-es kis telkekről beszélek), mint a lakásban, feltéve hogy van társasága kint is. Ha nem is ember, de egy másik állat.