Hogyan tudnám visszahódítania páromat?

5 éve vagyunk együtt,van egy 22 hónapos kislányunk. Én 24 éves vagyok, a párom 26. A terhességem alatt valódi házisárkánnyá váltam. :( Csak magammal voltam elfoglalva, azt, hogy ő mit szeretne nem nagyon vettem figyelembe. Miután megszületett a lányunk, akkor sem változott a helyzet, teljesen természetesnek vettem azt, hogy mellettünk van, holott küzdenem kellett volna a szerelmünkért, ki kellett volna neki mutatnom, hogy milyen fontos számomra, de én nem tettem, mert 100%-osan csak a gyerekre figyeltem. Ehhez azt is tudni kell, hogy a lányunk nagyon sokáig mellettem aludt, a párom pedig különágyon, bár velünk egy szobában. Sokat veszekedtünk, éreztem, hogy nője van, de bizonyítani nem tudtam, míg végül kb. 1 hónappal ezelőtt lebukott. Meglátták őket együtt és a ruhája is tele volt a nő hajszálaival. Kiderült, hogy már egy fél éve tart a dolog. Na ekkor nyílt fel a szemem, hogy mekkora hülye voltam és őt nem is tudom hibáztatni emiatt, mert teljes mértékben az én hibám, hogy idáig jutottunk. Ő azt hajtja, hogy nem tudunk együtt élni és ebben igaza is van, így az elmúlt hetekben teljesen változtattam a viselkedésemen, mert ez mindhármunk érdeke. Igazi családot szeretnék a lányomnak és ezért bármire hajlandó vagyok. De ezt a párom nem hiszi el, azt hiszi, hogy csak 2-3 hétig fog tartani ez az állapot, aztán minden a régi lesz. Pedig én nagyon kmolyan gondolom ezt a változást, most, hogy megéreztem, hogy elveszíthetem őt, rájöttem, hogy mennyire nagyon szeretem őt. Nemcsak a gyermekem apjaként, hanem úgy is, mint férfit. Ez a nő egyébként a munkatársa, azt mondta, hogy, ha a párom úgy dönt, hogy visszajön hozzánk azt ő tiszteletben tartja. Állítólag most 3 hete már nincsenek úgy együtt, bár találkoznak a munkában minden nap. A párom visszaköltözött mellém az ágyba, a babát pedig külön ágyra raktuk, ahogy azt már eddig is kellett volna. Többször is együtt voltunk már azóta, szóval a vonzalom az még megvan. Mondtam is neki, hogy mindent meg akarok neki adni, hogy ne kelljen más nőhöz fordulnia. Ám mindezek ellenére továbbra is azt mondja, hogy nem tudunk együtt élni, meg, hogy nem hiszi el, hogy szeretem, mert akkor nem viselkedtem volna így vele az elmúlt hosszú időben. :( Mit tehetnék még, hogy érezze, hogy komolyan gondolom? Teljes szívemből szeretem és ha tehetném visszaforgatnám az időt, de sajnos nem tudom ezeket a dolgokat jóvá tenni. Én soha nem csaltam meg, soha nem mentem máshoz, mert mindig is szerettem őt csak nem mutattam ki. :( Annyira bánom már és mondtam is neki, hogy lehet már hamarabb meg kellett volna tennie ezt a megcsalást, hogy hamarabb felnyíljon a szemem, mert álomvilágban éltem. Nagyon kétségbe vagyok esve, ti mit tennétek a helyemben? Hogyan viszonyulnátok a nőhöz? A nő is és a párom is állítja, hogy most nincs köztük semmi, ha velem rendeződik a párom kapcsolata, akkor majd visszatérnek a kettejük dolgára, állítólag ebben egyeztek meg... Van még remény számomra szerintetek? Kicsit hosszú lett és lehet, hogy zavaros is, de ki kellett írnom magamból, mert úgy érzem nem bírom már tovább :(