Milyen otletetek van furkalodo, mindenbe beleszolo, irigy anyos ellen?

Mondd meg egyenesen és nyíltan (de nyugodtan, ne erőszakosan) a párodnak, hogy nem akarod az anyjával tartani a kapcsolatot a jövőben, mert nem vagy hajlandó évtizedekig idegeskedni egy olyan ember miatt, akihez gyakorlatilag semmi közöd.

Én legalábbis ezt csináltam, és bejött (6 éves kapcsolatban). Szerintem sokan elkövetik azt a hibát, hogy azt hiszik, hogy kötelező kapcsolatot tartaniuk a párjuk családjával, pedig ez csak egy opció, egy választási lehetőség. Ha rendben vannak nagyjából, tiszteletben tartanak, akkor oké, de ha szándékosan megkeserítik az életedet, gyűlölködnek és irigykednek, akkor viszont nem. Sokan nem mernek kiállni magukért, aztán évtizedekig szenvednek, és megromlik a házasságuk, ők maguk meg idegbetegek lesznek.

Szóval nálunk ez van: én nem megyek oda az anyóshoz abszolút. Páromat megkértem, hogy rólam ne mondjon a mamának semmit (ehhez jogom van, hogy eldöntsem, kinek adjanak ki infót rólam - személyiségi jog, még az alkotmányban is benne van). Meg is tette a párom (én is megtenném, ha megkérne rá). Érted, nem mondom, hogy ne menjen oda, csak én magam nem megyek vele. A mamának megmondtam, hogy a jövőben nem akarom tartani vele a kapcsolatot, azt is, hogy miért nem, és azt is, hogy ezt kizárólag saját magának köszönheti. Nyugodtan, higgadtan mondtam meg, abszolút nem voltam ideges (teljesen megrökönyödött, gondolom nincs hozzászokva, hogy valaki tárgyilagosan, agresszió nélkül szembesítse a véleményével). Ide hozzánk általában akkor jön, ha nem vagyok itthon, ha meg mégis itthon vagyok, akkor nem tartózkodom vele egy helyiségben, nem főzök neki, nem kínálom meg semmivel. Mintha ott sem lenne. A legtöbbször a másik szobában szoktam ilyenkor csinálni az otthoni munkámat. Kajálni mondjuk régebben se járt át hála Istennek, mert vegetáriánusok vagyunk, és ugye az a tisztelt mamának Fúj :D (még egy előnye az egészséges életmódnak :D).

Gyerekünk nincs, nem tudom, az mennyiben módosítaná a helyzetet. Nem tiltanám tőle, nem gyűlölködnék, odaengedném (amennyiben nem uszítja ellenem, mert a korrektséget elvárom, én sem uszítottam ellene a gyerekét, csak megmondtam, hogy nekem hosszú távon nem pálya az anyja), de én magam csak akkor venném fel vele a kapcsolatot, ha hajlandó lenne változtatni az elviselhetetlen dolgain (amire 99% nem lesz hajlandó).

30/n

Hülyét kell csinálni belőle!

Az ilyen kifejezetten kihívás :-)

Meg kell őrizni a hidegvérünket. Ezt úgy tehetjük, hogy magunkban elmélyítjük, hogy az illetőt nem tartjuk olyan embernek, akinek számít a véleménye.

Ha ez megvan, akkor minden a kérdésben szereplő negatív megnyilvánulására mereven, hidegen sehogy sem reagálsz. Ha meg jobban csipeget, akkor tedd őt nevetségessé. De ne frusztrált "azt hittem" kezdetű és egyéb célozgató megjegyzésekkel. Az esetek egyediek, adják magukat, de úgy kell viselkedned, hogy nevetségesnek érezze magát, amikor ezt csinálja. Előbb utóbb megunja.

Szia!

Pontosan mi a szitu?Úgy értem vele éltek, függtök-e tőle,mióta csinálja és miért?

Ez jó kérdés. Én is érdeklődve olvasom a válaszokat, és szerintem idáig jobbnál jobbak érkeztek. Főként, hogy levegőnek kell nézni, urmabocsá nevetségessé tenni, elmélyíteni magadban, hogy a véleménye nem számít.

Én az anyósommal élek. Én is elmélyítettem magamban azt, hogy szegénynek agylágyulása van. És amikor irritál mindig erre gondolok. Agylágyul, beszámíthatatlan, stb... Azóta kicsit könnyebben veszem a dolgokat, de mindenképp azon vagyok, hogy külön menjünk. Már nem fogok sokat várni erre. Már ott tartok,hogy akár a párom nélkül is hajlandó lennék tovább állni, akit nagyon szeretek. De lassan erősebb az az érzés,hogy nem akarok így élni.

Abszolút jókat írtok! Én is levegőnek nézem, de ez a nevetségessé tesszük dolog is tetszik...

Rólam hazudozik a családjának, ez azóta van, hogy megszületett a babánk és nem úgy csinálom a dolgokat ahogy ő akarja!

OFF:Amúgy kedves vegetáriánus! A hús mióta egészségtelen? (: Nem kekeckedésből írtam csak nekem ez új!

09:06 voltam.

Amúgy a férjem az egyetlen gyereke a 4-ből aki még szóba áll vele, képzelhetitek mennyire bököm a szemét. Meg azt is ki lehet találni mekkora jófej, ha a saját gyerekei is menekülnek és nem beszélnek vele! Én nem megyek oda, ha ő idejön unokázni én vagy elmegyek sétálni vagy kimegyek a konyhába tenni-venni és röhögök a megjegyzésein és tanácsain gyereknevelés szempontjából. Ja és régebben mindig itt is aludt..képzelhetitek...

Süket fülek, egyiken be a másikon ki. Te a pároddal vagy kapcsolatban, nem az anyjával. :)

Sokan ezt nem értik meg, és ha a gyerekük házasodik, azt hiszik, hogy ezt velük is megtette, pedig nem.

Nekem is ilyen anyósom van, próbálkoztam egy ideig, hogy megfeleljek neki, de hát nem lehetett, neki semmi nem volt jó. Most már lesz@rom, és jól érzem magam :D

Nem megyek hozzá, csak sátoros ünnepekkor, ha idejön, udvarias vagyok, a tiszteletet megadom, de semmi több. A párom megy hozzá minden héten, és a gyerekünket is viszi rendszeresen, és ez így működik.

Annak nehéz, aki egy fedél alatt él az anyósával. Aki nem, az sokkal könnyebben saját lelkében, agyában megoldhatja a dolgokat.

AKi vele él, annak is az agyban kell dönteni, arról, hogy leszarom, csak sokkal nehezebb.