Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mégis számot kell adni a...

Mégis számot kell adni a múltunkért?

Figyelt kérdés

Magamról röviden:

Nemrég ünnepeltem az 50-dik születésnapomat.A nagy család összejött.Bár édesapám már nem él,de a gyerekeim,testvéreim,anyukám is velem együtt ünnepeltek.

Boldog házasságban élek,és van két gyönyörű gyermekem.(25 éves fiam,és 22 éves lányom) Jó anyagi körülmények között élek,van munkám,van otthonom.

A múltat lezártam,és új életet kezdtem.15 évesen elkövettem egy nagy hibát,de ennyi év után úgy éreztem már minden le van zárva,el van felejtve.Mégis nem is olyan régen "felkeresett" (nem személyes találkozó volt)) egy hölgy avval,hogy ő a lányom.

Igen,ez volt az én nagy bűnöm.15 évesen szerelmes voltam,és teherbe estem.15 évesen még nem voltam sem a szexre sem az utána következő dolgokra érett,és mivel a menstruációm még rendszertelen volt így álmomban sem gondoltam,hogy terhes lehetek.Persze óvszerrel védekeztünk így biztos voltam a megfelelő védelemben.Az első rosszullétnél anyukámmal mentünk orvoshoz,de az orvos nem vette észre a terhességet(akkor még nem voltak terhességi tesztek,vagy ha volt is elég drága lehetett)Mivel a menstruációm rendszertelen volt,az orvos nem látott terhességet így nyugodt voltam egészen addig míg egy nap el nem ájultam az iskolában.Kórházba vittek (mert csúnyán megütöttem magam) és ott derült ki,hogy több mint 3 hónapos terhes vagyok..15 évesen egy világ omlott össze bennem,hiszem a baba apjával már nem voltam együtt,és nem is vállalta a következményeket.Apám dühös volt,ahogy anyám is.Apám és anyám szerint a lehető legjobb megoldás az abortusz lett volna,de már túl voltam azon a ponton,hogy ez megoldható legyen.Így maradt a 9 hónapos terhesség.Ez persze avval járt,hogy nem járhattam iskolába,megaláztatásban volt részem,és a végére már én sem akartam sem terhes lenni,sem a babát.. akkor minden voltam csak jó ember nem.. Apám azt mondta,hogy a becsületemet csak úgy tudom visszaszerezni ha a születendő gyermeket örökbe adom.Mivel sok bánatban volt részem így nem kötődtem a babához,és persze hogy belementem az örökbe adásba.Vidékre mentem rokonokhoz,hogy ott szüljek,hogy Pesten ha lehet kevesen tudják meg a bűnömet.

Lányom született.Ezt megmondták,de soha nem láttam.Ahogy megszületett már el is vitték..Aláírtam a papírt és a boldog szülők már várták a babát.Amikor "meggyógyultam" hazamentem Pestre és éltem újra az életemet..

Befejeztem az iskoláimat,leérettségiztem,majd megismertem a férjemet és összeházasodtunk..25 éves voltam amikor megszültem a fiamat és 28 amikor a kislányomat.Boldog családi élet jött el.Soha nem gondoltam az örökbe adott gyermekre,hiszen azt se tudtam hol él,vagy kik nevelik.

Egyetlen egyszer (talán 17 évesen) próbáltam megtudni kik voltak azok akik örökbe fogadták,de sehol nem adtak infót,és felvilágosítottak,hogy ne másszak bele,mert annak idején lemondtam róla így ha zaklatnám a családot,be is perelhetnek..Ez volt az első és utolsó hogy keresni akartam.

A férjem tudja az igazságot,ő tudja,hogy mi történt a múltamban.A gyerekeim nem tudták,hiszen nem volt okom elmondani..De mégis felkeresett egy nő hogy ő a lányom..Nem személyesen hanem telefonon majd levélben.Voltaképpen találkozni szeretne velem,de fogalmam sincs hogy miért.A kérésére egy levélben mindent leírtam,hogy 15 évesen hogy éltem át a terhességet,hogy hogyan bántak velem a családom,rokonaim,hogy miért kellett örökbe adnom..Nem titkoltam el semmit.Leírtam azt is,hogy jelenleg hogy élek,vannak gyermekeim..Ő is írt magáról röviden,mégis találkozni szeretne velem..De miért? Hiszen én semmit nem tettem..Írta,hogy az anyukája aki nevelte egy áldott jó asszony,és fél attól,hogy elveszíti a lányát.Írta,hogy meg akarja ismerni az anyját..De hiszen ismeri az anyját..Végig ott volt mellette! Én csak biológiailag vagyok az anyja..Az igaz "édesanyja" mindig ott volt..Miért gondolja,hogy jó ötlet lenne egy találkozó? 35 éves,és már nem tinédzser aki nem értené meg,hogy evvel a lépésével sok minden megváltozna. A fiam és a lányom nem is tud arról hogy nekik van egy nővérük..

Kérte,hogy adjak meg egy időpontot amikor találkozhatunk személyesen is..Most sok -sok év után megint fogalmam sincs hogy mit kéne tennem..Találkozzam vele?Félek a szemrehányástól,attól hogy hibáztatni fog azért amit 15 évesen elkövettem.Félek a gyermekeimnek elmondani,hogy a múltamnak van egy ilyen története is..Félek attól,hogy csalódni fog mindenki bennem,és megint én leszek a rossz.

De félek attól is,hogy lássam a lányomat akit még a születésekor sem láthattam. Fogalmam sincs hogy mit tegyek...

köszönöm,hogy meghallgattak..


2011. márc. 17. 16:30
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:

Kedves utolsó.

Nem vagyok önző,és ne ítélkezz amíg fogalmad sincs,hogy ki hogy élte át ezeket a dolgokat.

Az én apám szigorú ember volt.Nekem még azt kellett tennem amit a szüleim akartak,és még véletlenül sem feleselhettem vissza,vagy mondhattam nemet..Nem fogok mentegetőzni,már nem is lenne értelme.

Nem zárkózom el attól hogy találkozzam vele,de ahogy benne ,bennem is ott a félsz..Persze aki nincs ilyen helyzetben annak fogalma sincs az egészről,de ahogy kedves utolsó is teszi könnyű ismeretlenül megbántani a másikat vagy ítélkezni..

Idézem magam: ".De mégis felkeresett egy nő hogy ő a lányom" Ezt a mondatot azért írtam így mert valahogy nem jött le ha így írom: " .De mégis felkeresett a lányom hogy ő a lányom"... Szóval csak mondat szerkesztés..de gondolom ebbe is bele lehet kötni..

A találkozástól félek..ki ne félne? de nem zárkózom el tőle,sőt! Írtam,hogy volt idő amikor én is tudni szerettem volna hol van,kiknél van,de magas falakba ütköztem..Azért 33-35 évvel ezelőtt teljesen másképp működtek a dolgok mint most..

1-2 órája írtam a lányomnak egy levelet,amiben megírtam hogy örömmel várjuk szombaton az otthonunkba. A gyerekeim

felnőttek.Ma a vacsoránál elmondtam nekik,hogy szombaton egy különleges vendég jön hozzánk aki a nővérük..

Elmeséltem nekik is az igazságot,a történetemet. A lányom csak annyit jegyzet meg,hogyha 14-15 évesen tudta volna,akkor fiatalon utána keresgélt volna..De egyik gyerekem sem hibáztat érte,hogy így alakult. A lányom megkérdezte,hogy írhat-e neki..Gondolom azóta írt már..Ha a gyerekek kapcsolatot akarnak,ha életünk része akar lenni,én ezt se bánnám.Ez ellen sem vagyok..Csak a félelem ami bennem van,hogy valahol hibásnak tart..

De találkozunk vele..Ha úgy érzi,hogy szüksége van a családra,akkor részese lehet,hiszen ő is a család tagja..De tudomásul kell venni,hogy nem ismerjük egymást.A lányom édesapjáról ma sem tudok semmit..Azt se tudom,hogy ő tudja-e ki volt az apja..Na mindegy..Majd szombaton többet tudok meg.Akkor majd kiderül,hogy tudunk-e majd új életet kezdeni..Én nyitott vagyok..Nem mondom,hogy bár másképp alakult volna...a múltat nem lehet megváltoztatni.Kedves utolsó..És nem tartom hibának,vagy bűnnek ma már..Hiszen felnőtt lettem,más lett a gondolkodásom is..De 15 évesen éveken át azt hallani hogy "hibás vagy" ..."rosszat tettél" hát...

de ítélkezni bizony könnyű..

Köszönöm az értelmes,nem sértő válaszokat..és köszönöm kedves utolsó az ítélkezést is.

Jó éjszakát kívánok önöknek.

2011. márc. 17. 22:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:
Bocsánat! Most látom,hogy a lányom topikjában írtam...és nem az én oldalamon..
2011. márc. 17. 22:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:
Ez egy erős és határozott lépés volt. Gratulálok és minden jót kívánok. Jól sikerüljön minden!
2011. márc. 17. 22:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:

Utolso valaszolo vagyok:


Nem itelkeztem, hanem teljesen normalis hangnemben leirtam a velemenyemet. Szerintem azzal semmi rosszat nem tettel, hogy anno orokbe adtad. Ez volt a legjobb, amit tehettel abban a helyzetben. Annyit mondtam, hogyha az en anyam ezt csinalta volna, tehat lenne egy gyereke, emiatt abszolut nem lenne bennem rossz erzes, amiatt viszont lenne, hogyha a lany megkereste volna es nem akarna tartani a kapcsolatot az anyam vele. Csak azt mondom, hogy ne legyel koszivu ezzel a lannyal, mivel ugyanugy a te gyereked! Hogy jon ide, hogy milyen volt a te apad? Te felnott ember vagy, van sajat akaratod, ne legyel ugyanolyan, mint o.


Es ugy gondolom, hogy normalis hangnemben irtam, igen terjedelmes es hasznos valaszt neked jo szandekkal anyanak az anyatol - jo sok idot szanva erre, szoval nem illene sertegetned!

2011. márc. 17. 22:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:
Lemaradt meg: szerintem jo dontest hoztal, en is erre biztattalak.
2011. márc. 17. 22:38
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!