Mégis számot kell adni a múltunkért?

Magamról röviden:

Nemrég ünnepeltem az 50-dik születésnapomat.A nagy család összejött.Bár édesapám már nem él,de a gyerekeim,testvéreim,anyukám is velem együtt ünnepeltek.

Boldog házasságban élek,és van két gyönyörű gyermekem.(25 éves fiam,és 22 éves lányom) Jó anyagi körülmények között élek,van munkám,van otthonom.

A múltat lezártam,és új életet kezdtem.15 évesen elkövettem egy nagy hibát,de ennyi év után úgy éreztem már minden le van zárva,el van felejtve.Mégis nem is olyan régen "felkeresett" (nem személyes találkozó volt)) egy hölgy avval,hogy ő a lányom.

Igen,ez volt az én nagy bűnöm.15 évesen szerelmes voltam,és teherbe estem.15 évesen még nem voltam sem a szexre sem az utána következő dolgokra érett,és mivel a menstruációm még rendszertelen volt így álmomban sem gondoltam,hogy terhes lehetek.Persze óvszerrel védekeztünk így biztos voltam a megfelelő védelemben.Az első rosszullétnél anyukámmal mentünk orvoshoz,de az orvos nem vette észre a terhességet(akkor még nem voltak terhességi tesztek,vagy ha volt is elég drága lehetett)Mivel a menstruációm rendszertelen volt,az orvos nem látott terhességet így nyugodt voltam egészen addig míg egy nap el nem ájultam az iskolában.Kórházba vittek (mert csúnyán megütöttem magam) és ott derült ki,hogy több mint 3 hónapos terhes vagyok..15 évesen egy világ omlott össze bennem,hiszem a baba apjával már nem voltam együtt,és nem is vállalta a következményeket.Apám dühös volt,ahogy anyám is.Apám és anyám szerint a lehető legjobb megoldás az abortusz lett volna,de már túl voltam azon a ponton,hogy ez megoldható legyen.Így maradt a 9 hónapos terhesség.Ez persze avval járt,hogy nem járhattam iskolába,megaláztatásban volt részem,és a végére már én sem akartam sem terhes lenni,sem a babát.. akkor minden voltam csak jó ember nem.. Apám azt mondta,hogy a becsületemet csak úgy tudom visszaszerezni ha a születendő gyermeket örökbe adom.Mivel sok bánatban volt részem így nem kötődtem a babához,és persze hogy belementem az örökbe adásba.Vidékre mentem rokonokhoz,hogy ott szüljek,hogy Pesten ha lehet kevesen tudják meg a bűnömet.

Lányom született.Ezt megmondták,de soha nem láttam.Ahogy megszületett már el is vitték..Aláírtam a papírt és a boldog szülők már várták a babát.Amikor "meggyógyultam" hazamentem Pestre és éltem újra az életemet..

Befejeztem az iskoláimat,leérettségiztem,majd megismertem a férjemet és összeházasodtunk..25 éves voltam amikor megszültem a fiamat és 28 amikor a kislányomat.Boldog családi élet jött el.Soha nem gondoltam az örökbe adott gyermekre,hiszen azt se tudtam hol él,vagy kik nevelik.

Egyetlen egyszer (talán 17 évesen) próbáltam megtudni kik voltak azok akik örökbe fogadták,de sehol nem adtak infót,és felvilágosítottak,hogy ne másszak bele,mert annak idején lemondtam róla így ha zaklatnám a családot,be is perelhetnek..Ez volt az első és utolsó hogy keresni akartam.

A férjem tudja az igazságot,ő tudja,hogy mi történt a múltamban.A gyerekeim nem tudták,hiszen nem volt okom elmondani..De mégis felkeresett egy nő hogy ő a lányom..Nem személyesen hanem telefonon majd levélben.Voltaképpen találkozni szeretne velem,de fogalmam sincs hogy miért.A kérésére egy levélben mindent leírtam,hogy 15 évesen hogy éltem át a terhességet,hogy hogyan bántak velem a családom,rokonaim,hogy miért kellett örökbe adnom..Nem titkoltam el semmit.Leírtam azt is,hogy jelenleg hogy élek,vannak gyermekeim..Ő is írt magáról röviden,mégis találkozni szeretne velem..De miért? Hiszen én semmit nem tettem..Írta,hogy az anyukája aki nevelte egy áldott jó asszony,és fél attól,hogy elveszíti a lányát.Írta,hogy meg akarja ismerni az anyját..De hiszen ismeri az anyját..Végig ott volt mellette! Én csak biológiailag vagyok az anyja..Az igaz "édesanyja" mindig ott volt..Miért gondolja,hogy jó ötlet lenne egy találkozó? 35 éves,és már nem tinédzser aki nem értené meg,hogy evvel a lépésével sok minden megváltozna. A fiam és a lányom nem is tud arról hogy nekik van egy nővérük..

Kérte,hogy adjak meg egy időpontot amikor találkozhatunk személyesen is..Most sok -sok év után megint fogalmam sincs hogy mit kéne tennem..Találkozzam vele?Félek a szemrehányástól,attól hogy hibáztatni fog azért amit 15 évesen elkövettem.Félek a gyermekeimnek elmondani,hogy a múltamnak van egy ilyen története is..Félek attól,hogy csalódni fog mindenki bennem,és megint én leszek a rossz.

De félek attól is,hogy lássam a lányomat akit még a születésekor sem láthattam. Fogalmam sincs hogy mit tegyek...

köszönöm,hogy meghallgattak..