El kellett valaha engednetek olyat, akit szerettetek, de tudtátok, hogy a szerelem nem elég egy komoly kapcsolathoz?

Beleszerettem valakibe, hosszú, fájdalmas viszonyunk volt, se veled, se nélküled. Én mindent megadtam neki, szerettem volna, ha hagyja, ha akarja. Akarta is, aztán nem, aztán megint, aztán nem. Képtelen volt dönteni. Rájöttem, hogy már az elején, mikor alig ismertem, felruháztam azokkal a tulajdonságokkal, amiket szeretnék egy férfiban. De neki ezek nem voltak meg, egy labilis, nagyon fura, kötődésre nehezen képes ember. Az eszemmel tudom, hogy nem is őt szeretem, hanem azt, akit szeretnék, hogy legyen. Mit tegyek? Meg kell próbálnom elfelejteni, hiszen nem is olyan, amilyennek szeretném, de mégis hiányzik. Akkor miért hiányzik, miért szeretem? Volt veletek ilyen, hogy szerettetek valakit, de tudtátok, hogy vmi súlyosabb dolog miatt nem szerethetitek, mert a szerelem nem elég hosszú távú, komoly kapcsolathoz? Mert hiányzott valami, a bizalom, tisztelet, akármi.