Miért érzem ezt? (barátság-os kérdés)

Lassan 4 éve van egy barátnőm, aki közelebb áll hozzám, mint eddig bárki. Pár évvel idősebb nálam, nem egy gimibe jártunk, de egy városban lakunk. A kezdeti időszakban nagyon közel álltunk egymáshoz, bár ez a kapcsolat (nem miattam) inkább msn-n élt, néha fél év kellett ahhoz, hogy találkozzunk (főleg, amikor barátja lett...). Ez engem mindig zavart, többször össze is vesztünk emiatt. Ekkor azt javasolták mások, hogy ismerkedjek, barátkozzak másokkal, de hát ez mindig is volt, vannak barátaim régebbről, folyamatosan vannak újak, akik maradandók, de az ember érzi, hogy mi az, amit el tud mondani ennek vagy annak az embernek, és én ezt annál a leányzónál éreztem a legtöbbször. Kicsit úgy érzem, hogy függök tőle (nem is kicsit), és egyszerre van bennem "megfelelési kényszer" felé, meg féltékenység, meg... nem is tudom, sokféle érzés. Nem úgy kezelem, ahogy a többi barátot. Életszakaszaink elég hasonlóak sok helyen, és úgy érzem, emiatt "érzelmileg azonosultam" vele, pl amikor szakított az előző barátjával, az olyan, mintha bennem is szakadás lett volna, és azóta sem "fogadtam el" az új barátját. (Még ha normális is - pedig mi közöm van nekem hozzá? Tudom.) Más barátoknál ilyesmit nem érzek, tisztában vagyok vele, hogy a szakítás az élet része, nekem is volt már.

Jelenleg is több, mint 6 hónapja nem találkoztunk, és mostanában kevesebbet is beszélünk, mert máshol tanul.

Tudom, minden kapcsolat hullámzó, meg vannak barátságok, amik szépen elmúlnak, ezekkel tisztában vagyok, meg egy másik embert nem lehet kényszeríteni semmire, ezért sem Őt hibáztatom, hanem magamat, hogy miért érzem ezt annyira nagyon fontosnak, és hogy rendezhetném el magamban a dolgot?

Normális válaszokat várok.