Van rajtunk kívül olyan pár, aki 30 felett is a szüleivel lakik egy fedél alatt?

Férjem szülei és az én szüleim is családi házban élnek, külön szoba mind két helyen lenne számunkra. Mi már azelőtt elköltöztünk otthonról, hogy összejöttünk volna, mind ketten barátokkal, barátnőkkel laktunk együtt, és közben tettünk férre pénzt is. Mikor összeházasodtunk anyukám mondta, hogy bár úgy előbb tudnánk venni lakást, ha odaköltöznénk hozzájuk pl, de mégse menjünk, mert fontosabb a békesség, önállóság, nem jó a több generáció együtt, ő nem sértődik meg, ha nem megyünk hozzájuk lakni. Sőt, felajánlotta, hogy a mi lakáskassza előtakarékosságinkhoz ad hozzá még egy másik lakáskasszára ugyan annyi összeget, amit mi teszünk férre. Az anyósom más tészta. Ő idősebb asszony már, és először ragaszkodott hozzá, hogy lakjunk náluk, miért költjük albira a pénzt. De ő aztán mindenbe beleszólna, szeretem nagyon, de tényleg folyton pletykál meg beleavatkozik a más dolgába, így férjem megmondta neki, hogy nem fog minket szétmarni, hanem megyünk albérletbe. Így én azt javasoltam, hogy lakjunk idősebb anyós após közelében albiban, hogy tudjunk segíteni, ha gond van, (szüleimnek nem kell hála Istennek segíteni, mert fiatalok) és megyünk kertet gondozni, ha betegek főzök, s viszek ebédet. Így békében élünk, mégis sokszor csak unalomból hivogat fel anyós, :-)) amúgy cuki... De ha ottlaknánk nem bírnám egy napig se elviselni szegényt, pedig tényleg szeretem.

Egy szó mint száz, ha ti jól megvagytok szülőkkel, van szabad tér, elzárt szoba pl. a szexuális életre, akkor inkább gyűjtögessetek, viszont ha nincs szabadság, szétmarnak titeket, akkor nem is olyan drága dolog az az albérlet... Hisz a házastársi kapcsolat egysége mindennél drágább.