Hol a határ a megértés és a "balekség" között?

Én a helyedben nyíltan megmondanám,de halkan, kedvesen, hogy mi a bajom. Egyértelműen a tudtára adnám. Tapasztalatból mondom. Mivel én nem tettem meg az elején, és a párom már annyira a fejemre nőtt, szinte természetesnek veszi, hogy lekezel, minden feltételt ő akar diktálni, minden őáltala létrehozott helyzetet le akar nyomni a torkomon, és ez azért van, mert az elején nem tisztáztam vele, ami bántott, így egyre messzebbre ment. Most meg néz, mint Rozi a moziban, ha ki merem nyitni a számat, mert nem érti, hogy ami szerinte eddig megfelelt nekem, akkor most mit ugrálok.

Szóval: csírájában kell az elején kedvesen,nyugodtan, de határozottan tisztázni a viszonyokat.

Szerintem az a lényeg hogy mondod, nem az hogy mit.

Higgadtan vagy mosolyogva és ne emeld fel a hangod.

Ja és egyértelműen: rosszul esett, hogy nem hívtál fel, haragszom rád amiért ezt vagy azt csináltad. A pasik legtöbbször nem értik meg ha nagyon körülírod a dolgokat. (nem azért mert buták, hanem mert ilyen a természetük ők is általában azt mondják amit gondolnak)

A kapcsolat elején lehet, hogy meg sem említeném. Lehet, hogy ezzel akar "tesztelni", mennyire fontos neked, mert esetleg az a fajta, aki minél inkább nyeregben érzi magát, annál inkább igyekszik kipuhatolni, hogy meddig mehet el. Ha azt érzi, hogy ő fontos neked, akkor ma "elfelejtett" felhívni, holnap késik, holnapután el sem megy a megbeszélt találkára és elvárja, hogy te mindig megbocsáss. Ennek ellenére figyelnék, hogy ő meddig megy el, és ha sok, akkor még idejekorán ki tudod adni az útját.

Ha később felhív, és bocsánatot kér (azt úgyis érzed, hogy igazat mond-e), akkor is próbálj meg úgy reagálni, mint aki nem csinált ebből gondot.

A férfiak akkor igyekeznek, ha azt érzik, hogy a nő még nincs meghódítva. Amikor már tudják, hogy egy nőt meghódítottak, akkor abba-marad az igyekezet, és - tisztelet a kivételnek - elkezdik ismét élni a régi megszokott életüket barátokkal, haverokkal és ki tudja még kikkel.

D: ez csak egy vélemény, nem biztos, hogy minden férfira igaz.

Ez a rossz a házasságban, hogy egy hatalmi harc az egész. Ki a vezér, ki az okosabb, ki győzi le a másikat. Ez itt a baj. Meg kell tanulni azt, hogy nem ragaszkodni a győzelemhez minden esetben. HA az, amiről éppen vitáztok, nem nagyon fontos neked, akkor engedd át a győzelmet: "azt hiszem tényleg neked van igazad". Az ilyen mondatoktól kisüt a nap! És egyszercsak ő fogja mondani neked! Eltanulja. Viszont ha valami fontos neked igazán, akkor mondj ilyesmit: "Ebből nem engedhetek". "Nem akarom, hogy befolyásolj ebben".

Itt találsz még párbeszéd mintákat:

[link]

Bár még fiatalka és tapasztalatlan vagyok hozzád képest de egy életre megtanultam, hogy még az elején kell tisztázni a "játékszabályokat". A fiú a fejemre nőtt, már ott tartottunk, hogy lenézett és szabályoasan hülyének tartott mert túlságosan engedékeny és szeretett teljes voltam!

Higgadtan, nyugodtan nem viszályt szítva de meg kell mondani a frankót. Egy kapcsolat során két ember folyamatosan formálja egymást és ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy akkor én most meg akarom változtatni a másikat.

Ha megígéri, hogy felhív másnap mert megszeretné velem beszélni a hétvégi programot és mégsem hív fel akkor közölni kell vele, hogy sajnos már van programod. Ha fontos vagy neki és van egy csöpnyi kis esze akkor meg fogja érteni, hogy mit jelent a megígérni szó és nem vagy teljesen hülye.

L/19