Tényleg jó találkozás régi barátokkal, ismerősökkel?

Korunkban az ilyen találkozások nem is olyan ritkák, legalábbis, ha az internetre gondolunk, mint színtérre. A közösségi oldalakon láthatod, hol élnek a régi ismerősök, ha engedik azt is, mivel foglalkoznak, van-e családjuk, milyen körülmények között tengetik a napjaikat. Sajnos arról nem mindenki tehet, ha hátralép, én például egy éve, három X-el a hátam mögött visszakerültem a szülői házba, a válság miatt, de már talpra álltam és már abban gondolkozok, hogy szülőhazám már kicsi nekem, máshol fogok élni egy-két hónap múlva, ehhez már az anyagi hátterem is meg van.

Ismerek olyat, akinél sokkal többre jutottam. Olyat is, aki anyagi téren mögöttem van, viszont már van családja (nekem néhány hosszabb rövidebb kapcsolatom volt, de házasság és gyerek még nincs). De olyat is, aki panelban lakik, vállalkozó, közalkalmazott, házas (még gyerek nélkül), van egy 11 éves sportautójuk és egy 3-4 éves terepjárójuk. Ez utóbbi biztosan szeretné, ha irigyelném, legalábbis így ismertem korábbról, de nem fogom, más országban, a belső világomhoz közelebb álló mentalitású (ami nem éppen a szokásos magyar) emberekkel körülvéve szeretném élni tovább az életem. Már itt is vehetnék lakást, v. házat, de nem akarok, kövezzetek meg, de máshol akarok lenni.

Egy esetet még inkább kiemelnék: épp az elmúlt hetekben volt alkalmam sok eltelt év után személyesen találkozni egy régi ismerősömmel (pont 30), aki kapásból a hencegéssel kezdte, hogy hová utazgatnak a világban a haverokkal, mi mindent kipróbált, "mekkorát" élt, azután jött a fekete leves, mikor szóba jöttek a kapcsolatai, alázták, verték, most szingli, munkanélküli, többen nyomorognak egy lakásban, s nem sok kilátása van. Remélem, hogy kikerül egykettőre e helyzetből, mivel hogy ez a valaki nő és egy jól szituált lovag révén egy nap alatt megkaphat mindent, amit nélkülöznie kellett. Remélem hogy így történik majd és jobb sorsa lesz, én nem élvezkedek a nehéz helyzetén.