Szerintetek túlzás a reakcióm? Ti mit tennétek a helyemben?

A helyzet az, hogy a párommal kis esküvő keretében összeházasodtunk. (Szülők, nagyszülők, testvérek, két tanú és mi=15 fő) Nem hívtuk meg a távolabbi rokonokat, barátokat. Gondoltuk majd utólag, személyesen elmondjuk mindenkinek, mert előre kicsit furcsa bejelenteni 1 házasságot meghívás nélkül. (Legalábbis szerintem.)

A 85 éves nagymamámtól kaptam egy baraclikőrös üvegben táncoló balerinát, amit már legalább 20 éve szerettem volna, ha nekem adja. És ő meg évek óta azt mondta, hogy az esküvőmre megkapom. Szóval nagyon örültem neki, amikor átadta.

Aztán az esküvő után 1-2 hétre mentem a párommal bejelenteni a nagynénéimnek, hogy férjhez mentem. Mint kiderült, már tudtak róla, mert nagymamám elszólta magát. Mindenesetre a fiatalabb nagynéném teljesen fel volt háborodva, hogy mire föl adta nekem a nagymamám azt az üveget, mert neki is kellett volna, stb. És hogy az az üveg őt az apjára emlékezteti, stb. És én azt adjam neki oda. Mint kiderült, korábban már leordította a nagymamám fejét, és közölte vele, hogy kérje tőlem vissza az üveget. A nagymamám erre nem volt hajlandó. Erre a nagynéném felhívta anyámat, vele is ordítozott 1 sort.

Utána jöttem én... Velem kb fél órán át ordítozott, a fejemhez vágott ezer éves dolgokat, amikhez nekem semmi közöm. Ezt ő is elismerte, hogy semmi közöm a dolgokhoz, csak most én vagyok a szenvedő fél. Meg közölte, hogy milyen egy bunkó, szemét húzás volt, hogy eltitkoltuk az esküvőt, mert ő akart volna ajándékot venni nekünk. (Érdekes, hogy 2 héttel utána találkoztunk, mégsem vett semmit. Ha annyira akart volna, akkor vett volna szerintem.) Mert hogy én milyen nagyon fontos vagyok neki, stb. Az, hogy 5 hónapos terhes vagyok, ok nélkül sértegetett, olyan dolgokért tett szemrehányást, amihez semmi közöm, szerintem nem éppen a nagy szeretet bizonyítékai. Ezenkívül elvárja, hogy adjam neki a nászajándékomat. Szülinapomra még csak fel sem hívott, semmi. Szemrehányást tesz, hogy alig látogatom meg (250km-re lakik tőlem, ha megyek, akkor a nagymamámat és anyukámat látogatom, 1-2 havonta 2-3 napra.) Akármikor látom, csak szemrehányást tesz, egyszer nem kérdezte meg, hogy mi van velem, vagy a babámmal? Viszont én hallgassam végig a panaszáradatát, hogy neki milyen nagyon rossz az élete.

Engem nagyon megviselt az egész szituáció, napokig rosszul voltam, sírtam, alig kaptam levegőt, nem tudtam aludni. Amúgy sem bírom, ha ok nélkül ordibálnak velem, de mióta terhes vagyok, sokkal érzékenyebben érintenek ezek a dolgok.

Szóval én azt találtam ki, hogy odaadom neki a nászajándékomat, viszont cserébe én többet az életben nem akarok róla hallani, meg akarom vele szakítani az összes kapcsolatomat. Mivel ő széltében-hosszában ócsárolja az embereket a hátuk mögött, arra gondoltam, hogy ezt írásba foglalom. Akkor nem fogja tudni letagadni az esetet.(Mármint, hogy az ő minősíthetetlen viselkedése miatt, a gyerekem és a saját magam egészsége, nyugalmunk érdekében meg akarok vele minden érintkezést szüntetni. Hogy ezt ő tudomásul vette, és elismeri. Hogyha esetleg néhány év múlva valami a fiam fülébe jutna, akkor meg tudjam neki mutatni, miért nem tartom a nagynénémmel a kapcsolatot. Meg, ha elő találná adni, hogy micsoda bunkó, szemét ember vagyok, hogy nem keresem, akkor meg tudjam az embereknek mutatni,hogy miért.

Szerintetek túlzás tőlem? Mert ha a fiammal is egyszer így ordítozna, tutira behúznék neki 1et!