Melyik típus vagy a kettő közül?

nyuszi vagyok sajnos, aki irigykedik, de nem tesz semmit.

Nem jó ez így, a másik típusnak jobb:)

Én 18 évesen utazgattam külföldre, néha pénz nélkül, stoppal, vagy neten szerzett "barátokkal". Utólag azt mondom, hogy a veszélyérzetem még nem működött akkor, de lehet egy őrangyalom, mert semmi bajom nem esett.

De a mai napig szívesen elutazom akár spontán is valahová.

Most külföldre készülök költözni, egyedül a diplomám tart vissza, mert az államvizsga előtt nem lenne bölcs dolog dobbantani. De amint megvan, már megyek is.

Egy hét múlva utazom a szóban forgó országba életemben először, de a papírok már intézés alatt vannak, hogy januárban legálisan kitelepülhessek. Közben a nyelvet is tanulom. Legrosszabb esetben visszajövök, de gazdagodok nyelvtudással és új tapasztalatokkal. Vesztenivalóm nincs.

Szia

Én nem vagyok bevállalós,de nem is szeretnék az lenni,mert veszélyesnek és felelőtlen dolognak tartom.Nem irigykedem,ha olyan akarnék lenni,mint ők,akkor olyan is lennék!

Én is talpraesett vagyok és én is voltam au-pair munkán külföldön, de nekem nem volt lehetőségem ide-oda utazgatni, pedig habozás nélkül mentem volna, egyedül is. Szóval ehhez amit a barátnőd csinál, hogy el-elruccan Az USÁ-ba, megfelelő anyagi keret kell, amit egyedül, pusztán az au-pair fizetéséből nem fog tudni fizetni, hacsak a család nem akkora jófej és tehetős.

Nyitottnak kell lenni és igenis ki kell nyitni a szádat, nem csak hebegni-habogni, odatenni magad, mert manapság csak így lehet érvényesülni. 1-2 idegen nyelv min. társalgási szintű elsajátítása is nagy önbizalomlöketet adna neked, érdemes belefektetni!

25 N

Nyuszi, aki ezen változtatni akart, ezért elköltöztem itthonról, többek között Zambiába is elmentem dolgozni.

Úgyhogy most már sokat tapasztalt de még mindig félénk nyuszi vagyok. :)

Ez nem feltétlen talpraesettség vagy magabiztosság. Én egyáltalán nem vágyom ilyesmikre, mert nekem van mit vesztenem. Nekem van egy csodás életem itt és nem akarom elveszíteni. Minek is csinálnék ilyesmiket?

Abban az esetben, ha nem lennének adottak ezek a körülményeim, akkor sem mennék semerre, mert nem! Utazgatni szívesen utazgatom, de kiköltözni nem költöznék. És nem azért, mert félek, hanem azért nem ,mert nem tartom indokoltnak. És nem is vágyom rá!

Én nyuszi típus voltam, de aztán belevágtam az au pairkedésbe, és a sokk, hogy ki kell állnom magamért, mert a kutya nem fogja megtenni helyettem, megtette a hatását :)

Azóta én is magabiztos, talpraesett vagyok, bármit elintézek magamnak, én is sokat utazgatok, amit olcsón megúszok, mert az au pair-év alatt szerzett mindenféle nemzetiségű barátok tárt karokkal várnak, ráadásul couchsurfingelek is (mind szállásadó, mind szállást igénybevevő szerepben), amit előtte sosem mertem volna, most pedig gondolkodás nélkül belevágok mindenbe.

Mindenkinek ajánlom az au pairkedést, mert teljesen átformálja az ember személyiségét.