Alkoholista apával élők! Ti otthon hagytátok anyukátokat?

Én pontosan ilyen helyzetben voltam,csak annyi volt még,hogy állandóan vert minket ha kellett ha nem..De nem az apám volt ilyen,hanem az anyám.Apám szegénykém rengeteget dolgozott,hogy a 3 lánya megfelelő körülmények között nőjön fel.Amikor hazajött csak azt látta,hogy anyám összehugyozva,szarva fekszik a szoba közepén,és ilyenkor megnézte éppen melyik lányt "tépte meg" De hiába kiabált vele semmit nem ért el.Egyik nap apám ara jött haza,hogy engem úgy megvert,hogy a fülemből,orromból,számból szivárgott a vér..A nővérem próbált védeni de ő is kapott.Olyan dühős lett apám hogy életében először megverte anyámat mert bántott minket..Ez sem volt elrettentő példa neki.Persze mi nagyon sokszor mondtuk,hogy váljon el...Míg egy nap apám elvált,de csinált egy nagy ökörséget.Bele egyezett abba,hogy az elvált alkoholista felesége továbbra is velünk lakjon egy fedél alatt,pedig a bíró mondta apámnak,hogy a helyzetre való tekintettel azonnali kilakoltatást rendel el..De apám nemet mondott mondván..."hiszen a lányaim anyja..egyszer úgyis megváltozik.." Pár évig még mindig ugyanolyan pokol volt az életünk.17 évesen rájöttünk,hogy apám még ezek után is szereti anyámat,és hiába piál,reménykedik benne.Így amikor mondtuk,hogy küldjük el,és éljünk normálisan,nemet mondott,már nem volt értelme támogatni apámat ebben a kérdésben.Nővérem 18 évesen elment.Én 1 évvel később költöztem el otthonról(18 éves voltam én is)

Végül a húgom lépése miatt változtatott apám.Ugyanis ő 15 évesen megszökött,és ekkor jött rá apám,hogy mind három lányát elvesztette egy alkoholista nő miatt.Így elcserélte a házat két különálló kisebb lakásra,és külön költöztek.

Ma már mind hárman felnőtt,családos emberek vagyunk.Apám újra nősült,de időnként látogatja anyámat,mert az alkoholizmusa miatt beteg lett..Mi lányok apámat rendszeresen látogatjuk,de anyánkat 20 éves korunk óta nem láttuk..

Szóval ezt csak azért írtam le,hogy tudd..Te nem dönthetsz anyud helyett. Ha ő nem képes kilépni ebből a kapcsolatból,ha továbbra is tűri ezt az állapotot akkor hiába maradsz vagy mész el ez így marad addig amíg apádat a pia meg nem öli,vagy súlyos beteg nem lesz tőle..Talán ha elköltözöl anyud is merni fog lépni,mert akkor már nincs miért maradnia ott.Hiszen a gyereke nem él már vele,így az energiáját nem tudja kinél levezetni.Szeretetet sem fog kapni ha marad.De anyukádnak kell hogy rájöjjön ez nem élet így..Azért kérdez meg tőle egyszer,hogy miért nem vált már el? El sem hiszed,hogy ilyen esetben sokan még mindig szeretik a párjukat és reménykednek,hogy megváltoznak..

Neked a saját életedet kell élned,mert mást úgysem tehetsz..Nem vihetted azt a terhet a válladon amit anyukád nem akar eldobni..

39/N

En is 20eves vagyok es nallunk is pont ez a helyzet volt.Annyival van szerencsem,hogy van egy batyam,aki ha baj van jon es rendbe rakja a dolgokat.

En is mindig menekultem volna ittholrol,mert nem birtam nezni,hogy allandoan vergodik a reszegsegeben,arrol nem is beszelve,hogy mennyit kotekedett es vitatkozott.Volt ,hogy osszeverekedtunk.Szoval tenyleg kaosz uralkodott.

Az segitett nekem sokat,hogy tobb mint 2eve van parom,akivel non stop egyutt vagyunk es kiall mellettem.Neki koszonhetoen nem igazan volt alkalmam itthol lenni,mivel mindig nalla voltunk,igy addig is nyugtom volt.Mindennek ellenere sokszor ettem magam,hogy most egyedul van otthol anyum es nemhogy megveri,vagy rosszabbat csinal.

Most mar lassan 2honapja nem iszik,mivel elvonasi tunetei voltak,reszketo kez,epilepszias roham.Be is kerult a korhazba,ahol kivizsgaltak es irtak fel neki rengeteg gyogyszert,aminek koszonhetoen nem iszik.Remelem igyis marad.

Kivanom,hogy neked is rendezodjenek otthol a dolgaid,mert tudom ,hogy milyen rossz olyan kornyezetben elni.Tonkretesz idegileg.

A masik pedig,hogy szerintem anyukad a buta,hogy nem valik el es koltozik el onnan,mielott nagyobb baj tortenne.Mert az alkoholistak kiszamitathatatlanok...es barmikor kepesek ratamadni az emberre.

Nekem is az ugrott be, hogy próbáljatok kettesben lelépni!

(Azért aki azzal vádaskodik, hogy az Anyuka tette tönkre a gyerekei életét azzal, hogy ott maradt, gondolják már végig, hogy nem mindenkinek adatott meg a lehetőség, hogy lelépjen. Pálya széléről könnyű ugatni...)

Szóval nem tudom, Te hova tudnál elköltözni, és hogyan-mikor, de érdemes lenne vinned Anyudat is. 20 évesen még normális dolog a szülővel lakni, később, ha lesz párod, esetleg majd elköltözöl/költöztök Anyukádtól, de akkor már más lesz otthagyni egyedül egy szép, rendezett, nyugodt lakásban, tudva, hogy ugyan egyedül van, de jó körülmények közt. Mindenképp próbáljatok együtt változtatni, hidd el, sikerülhet! Ha Anyudnak nem ment egyedül kilépni ebből, segíts neki TE most! Nem vagy már gyerek, és lassan abban a korban vagy, amikor igenis a Te felelősséged is kezd lenni Anyukád. És ezt szerintem Te nagyon jól érzed, és helyesen gondolkodsz!

Szia! Én teljesen meg tudom érteni, hogy min mész keresztül, mit érzel. Nem tudom, hogy az itt válaszolók közül hányan voltak/vannak ilyen helyzetben, mint te. Nagyon könnyű úgy okoskodni, ha valaki nem élt ilyen környezetben. Jönnek itt a nagy mondatok, hogy el kell válni, meg a házat el kell adni. Na és ha nem megy bele a férj? Mi is átmentünk ezen. Anyám már abba is belement, hogy eladjuk a házat, amiben egy élet munkája benne van, aztán osztoznak rajta, de azt mondta, hogy inkább felrobbantja. Többször vitték elvonóra, ahol ugye egy idő után ha akarod, ha nem hazaengedik. Aztán 1-2 hét után minden ment ugyanúgy tovább.

Én itthon maradtam anyummal, mert én úgy érzem, hogy tartozom neki annyival, hogy nem hagyom egyedül egy ilyen emberrel. Nem lenne egy nyugodt percem se, mert mindig azon járna az agyam, hogy vajon nem bántotta -e. Biztos sokan ezt furcsának gondolják, de én akkoris így gondolom. Nem egy házban lakom már velük, hanem a szomszédban. Igaz, már kb. 2 éve nem iszik, de 28 évig ebben éltem.

Annyiban igaz hogy előbb is léphetett volna anyud és nem kellett volna hagynia hogy idáig fajuljon a helyzet, de ezek után ha segít mindenben és egy rossz szót sem lehetne rá mondani szerintem ezzel "kiegyenlített" :) A lakás kinek a nevén van? Nem tudnád apádat kirakni? Ha meg fenyegetőzne meg ilyenek feljelenthetitek. De ha ez nem jó akkor tényleg jobb ha elköltözöl és viszed magaddal anyukádat is.

Hajrá!

Tényleg könnyű mondani,hogy "el kell válni" " el kell adni a házat" stb...Aki ezeket írja az soha nem is élt ilyen rossz körülmények között..

Csak elmondom,hogy szegény nővérem pont így járt mint az anyukád..csak náluk még nem telt el 20 év csak 6 év. A nővérem amikor látta,hogy a 6 éves kislány szinte retteg az alkoholista apjától,ő döntött.Elválik,tőle,eladják a házat,és elmegy..Nem akarja hogy a lánya rettegjen..

Amikor bejelentette,hogy beadta a válópert a férje kifordult önmagából..Napi szintem megalázza,megveri,és olyan dolgokat terjeszt a faluban,hogy már-már szégyelli magát a nővérem..Akik a férje cimborái azok szerint is "két nagy pofon majd helyre billenti a kis qrvát" akik tudják,hogy milyen alkoholista szemét alak a férje azok sajnálják a nővéremet és a lányát..De segíteni senki nem segít nekik..Minden egyes verés után rohan az orvoshoz látleletet csináltatni,hiszen ez is bizonyíték.Ügyvédet fogadott,hogy sürgessék meg a válópert mert már az életét félti.Amikor az interneten fegyvert nézegetett,és fegyvert készült vásárolni,amikor hangoztatta,hogy vesz egy fegyvert és kinyír mindenkit akkor is rohant a rendőrséghez,ügyvédhez..Az eredmény: A rendőrség tehetetlen,addig nem tehetnek semmit amíg nem folyik vér..De megsajnálták a nővéremet,és önkéntes munkába kimentek a házhoz,és finoman elmagyarázták a férjnek,hogy ne csináljon hülyeséget..(na ezért is kapott egy verést) Mi hiába mondtuk,hogy költözzön hozzánk,vagy segítünk neki,fizetjük az albérletet is,de az ügyvéd erélyesen kimondta,hogy amíg nem váltak el,amíg nincs vagyonelosztás,ne költözzön el,mert akkor évek múlva sem kapja meg a jogos részét..Így maradnia kellett..A bíróságon is olyan hazugságokkal jött elő,és olyan hisztiket levágott a férj,hogy napolni kellett a tárgyalást.Így elérte,hogy halasztják..Később változtatott a taktikáján,és a lányát környékezte meg,mert tudta,hogy a kislány az egyetlen akihez a nővérem az élete árán is ragaszkodik..Végül is elváltak,de a helyzet csak rosszabb lett.A nővérem életét minden egyes napon megkeserítette. El se hinnétek,hogy mi mindent képes csinálni.és már régen nem érdekli,hogy lesz -e következménye vagy sem..ár elváltak,de megverte megint.Így jött egy újabb per a verekedése miatt.Az ítélet: 50 ezer forint pénz büntetés.

Majd megint taktikázott,és pár napig úgy viselkedett mint aki belátta hülye volt.Rendes lett,és bocsánatot kért..A nővérem azt hitte,végre minden csendes lesz,és végre a vagyon elosztási perig nyugi lesz..Egy nap érte ment kocsival a melóhelyére,és kedvesen mondta ,hogy hazaviszi..A nővérem beült mellé,semmi rosszra nem gondolt.Mi lett ebből? gyorsan vezetett,és egész végig azt kiabálta,hogy most mindketten megdöglenek..A szerencse: A rendőrök gyorshajtás miatt állították meg.A nővérem kiszállt,és beült a rendőrkocsiba,hogy nem hajlandó evvel az alakkal menni,mert az életére tört.A rendőrök hazavitték,de mondták,hogy csak gyorshajtásért lehet elővenni..Sajnos a többire nincs bizonyíték..Újra jött az állandó terror.Már lassan 2 éve,hogy elváltak.A vagyoni per még mindig tart.A lakás még mindig nincs eladva,mert nem tudnak megegyezni.A nővérem az autós eset után ,felhívta az ügyvédjét,és elmondta neki,hogy ennyi volt.Nem képes 1 napot sem tovább együtt élni vele,inkább elköltözik a kislánnyal.Ma: Albérletben él a kislánnyal.Iszonyú nehéz neki,mert a volt férje hol fizet,hol nem gyerektartást.Bár most ég rendszeresen viszi a lányát hétvégente,mert most arra taktikázik,hogy a lányát magához édesgeti hogy vele akarjon élni,így nem kell a házat eladni..Még mindig a perre várnak és a nővérem abban reménykedik,hogy a bíró is megunja a volt férj hülyeségeit/kifogásait,és a bíróság eladja a házat.Már az sem érdekli,hogy jóval áron alul fog elkelni a ház..csak végre végleg le legyen zárva az ügy..

Na ennyit a váljon el,és adják el a házat szövegből..Mintha olyan egyszerű lenne..

Csak megjegyzem,hogyha mi testvérek nem segítenénk neki akkor a nővérem sem lenne képes albérletet fizetni,és megfelelő körülményt biztosítani a kislánynak..Egyedül nagyon nehéz lépés ez..

Nagyon sajnálom az utolsó hozzászólót (illetve a nővérét). Sajnos ez van ma nálunk. Amíg nem folyik vér, nem tudnak csinálni semmit. Rettenetes, hogy hány családnak kell ilyen terrorban élnie.

Na ezen kellene változtatni sürgősen az Alkotmányban.

„Tényleg könnyű mondani,hogy "el kell válni" " el kell adni a házat" stb...Aki ezeket írja az soha nem is élt ilyen rossz körülmények között..”

Most komolyan?! Ezzel m ia gond? Nem írtam, hogy könnyű lenne, nem írtam, hogy gyorsan menne… Ez nehéz döntés nyilván, és akár jó sokáig el is húzódhat… De minél előbb határozza el magát, annál hamarabb vége lehet…

És szerintem ennél jobb tanács nem is lehet! Vagy mit kellett volna írnom? Hogy küldje elvonóra, vagy tűrjön tovább, mert a válás hosszú és bonyolult?! Maximálisan együttérzek… Ma Magyarországon a rendőrség, sem a bíróság nem kezeli a helyén ezeket a dolgokat… De az ilyen élettárstól vagy férjtől a lehető legrövidebb úton meg kell szabadulni, ha kell az ország másik végébe költözni, vagy bármi…

És pont, hogy tapasztalatból írtam… Nekem a nagyszüleim éltek így… A nagymamám sohasem hagyta el a nagypapámat, mert ott volt a ház, a közös vagyon, a közös gyerek… Egy életet élt le boldogtalanul, nap mint nap megalázva… Szerintetek a ház miatt megérte? (persze, más ha nincs hova mennie az embernek, vagy ilyesmi…) De neki lett volna lehetősége, mégsem lépett… És igenis a legjobb tanács szerintem, hogy el kell adni a házat, és el kell válni…

Vagy szerinted mi az ennél jobb tanács?