Akik egyedül nevelitek a gyerekeiteket, szoktatok így érezni?

Ez szerintem normális. Az is, hogy előbb-utóbb kiröppennek, s az is, hogy így érzel. Nem, nem csak az egyedülálló szülők számára nehéz ezt feldogozni. Én még csak most kezdek kiröppenni (én nem a te szemszögedből írok), de látom, anyunak és apunak mennyire rosszul esik - egyébként már jó pár éve - , hogy már nem kell a kezemet fogni, hogy nélkülük is boldogulok. De ettől még ugyanúgy a szüleim maradnak, ugyanúgy örömmel tölt el, ha visszagondolok a fiatalkori éveimre, s igenis, mélyen , legbelül tudom, hogy nélkülük nem az lennék, aki vagyok, de minden ember életében eljön az az idő, amikor önállóvá válik, s nem anyura-apura támaszkodik. De hidd el, ugyanolyan fontos vagy a számukra. Csak egyszer fel kell nőni. (anyukám még akkor is sírt, amikor a nővérem elköltözött tőlünk a barátjához - azóta a férje - , pedig tudta, hogy ez az élet rendje, mégis megviselte).

Szóval, fel a fejjel, ugyanolyan fontos maradsz számukra!

26/N

Nálunk én vagyok a legkisebb a családban és itt is megy a hiszti... Anyuék folyton izélnek, hogy nővérem csak heti egyszer jön haza 1 napra, meg ilyenek. Ők is tudják, hogy természetes, de nagyom kivannak.

Amúgy társad szerintem lehetne :) Ne maradj teljesen egyedül, mert látom nagymamámon, hogy milyen egyedül megöregedni.

L/19

Azert az erzesert szeretünk valakit, amit ö ad nekünk, amilyen hozzank. Valamit biztosit, amire szüksegünk van. Ez föleg halalesetekkor szokott elöjönni, ekkor döbben ra az eveken at megalazott, szenvedö feleseg, hogy megis jobb lenne, ha meg elne a tarsa - miert is? Mert adott valamit, betöltött egy ürt... Javasolnam, hogy keresd meg a sajat eleted ertelmet, olyan elfoglaltsagot, ami szinten ertelmet ad az eletednek, celokat, amit szivesen csinalsz, amivel jobba teheted a földi eletet. A gyerekeidet hagyd, hogy a sajat eletüket eljek, es abban segits nekik, amiben szüksegük van, amit kernek, ez nekik eleg...

Bocsanat, hogy ugy valaszolok, hogy nem kerdeztek, mert nem a fenti csoporthoz tartozom. Az erzes szerintem is termeszetes, hogy jelentkezik benned, hiszen eddig ez jelentette a fö elfoglaltsagodat. Nekem meg pici a kislanyom, hamarosan ovis lesz, es hasonlo hianyerzetem van mar a gondolattol is...

hát akkor kérdezd meg Te, hogy mikor jönnek haza! Hidd el a kommunikációnál jobb nincs, és ha az müködik, akkor többet vannak Veled is:)

Sok sikert!

20/L

Szerintem Te kicsit tulerzekeny vagy, a gyerekeid reakcioira is igy reagalsz, nem lehet?

Elvarhato? Ugyan mar. Nezd ezt a dolgot racionalisabban: ök a nevelesed es a környezetböl jövö hatasok "termekei". A mai vilagban a hasonlo koruak "szabadsaga" is hat rajuk. Ha eddig nem követelted meg, nem ugy szoktak gyerekkoruktol, hogy meg KELL mondani, hova mennek es mikor jönnek, akkor ök ezt nem gondoljak termeszetesnek. Hiszen igy is müködött minden.

Ahogy irtak elöttem, kommunikacio, mert honnan is tudnak, hogy Te mit erzel? Javaslom, mond el nekik, hogy szeretned, ha..., mert ezt es igy... erzel! Szomoru vagyok, mert... stb, hat ezekhez a szoformulakhoz tudatosan kell hozzaszokni, ezt is meg kell tanulni: kifejezni az erzeseinket.

Tegyük hozza, hogyha az ö velemenyük nem ez, es nem hatja meg öket, amit erzel, akkor nem fogjak tovabbra se jelezni. De mi mast tehetnel? Javaslom, mindig azt nezd, amit legjobbat tehetsz. Veszitenivalod nincs (max nem sikerül), tehat miert ne? Az erzeseidröl mindig beszelhetsz, es valoszinüleg hat rajuk, ha jol fejezed ki, amit erzel.

Sok sikert!

17.59