Úgy is lehet boldog valaki ha nincs önbizalma? Lehet később családja, férje?

Szerintem sokan épp párkapcsolattal próbálják betölteni az önbizalomhiány okozta űrt. Azok, akik azt hiszik, hogy a párkapcsolat státusz-szimbólum. Teljesen máshogy viselkednek egyedülállóként és párkapcsolatban. Ők a párjuktól várják az önbizalmat.

Tehát nem azért van egyedül, mert visszahúzódó, hanem azért visszahúzódó, mert egyedül van.

20:08 első két mondatod nettó f*szság

20:15 szerintem is így van

nekem is ilyen problémám van, csak én még pluszba kövér és ronda is vagyok :'(

és sokat gondolok arra, hogy nem is kéne élnem, hogy nincs értelme...

Akkor most újdonságot mondok...:-)

Nem az emberek véleményétől mozog ám a föld.

Aki úgy él, hogy mások véleményéhez alakítja a személyiségét állandóan az szerintem szánalmas.

Ha mindenki így gondolkodott volna akkor az egész emberiség nem lenne más egy rakás ugyanúgy bégető birkánál.

Ma ez a tendencia, az igaz, de ez nem azt jelenti, hogy ez így is van jól.

Állítólag Leonardo da Vinci-t is kiröhögték a maga idejében (akkoriban egyáltalán nem divatos frizurája és szakálla volt ráadásul kedvelte a rózsaszín ruhákat:-))és még lehetne sorolni ezrével...

Ma ki emlékszik azokra akik nevettek ezeken az embereken?

Ráadásul nem (kizárólag)a kapcsolat a boldogság fokmérője.

Egyébként kíváncsi lennék, ki mondta, hogy az emberi élet célja a boldogság elérése és megtartása...

Persze jó is lenne...

Nagyon leegyszerűsítve látsz egy komplex dolgot.

Sok embert ismerek, akik azért vannak párkapcsolatban (és én is voltam úgy vele), mert mélyen belül nem hisznek benne, hogy megállnák a helyüket egyedül a világban. Mindig kell valaki, akire támaszkodjanak. Ez főként nőkre igaz, de pasiban is sok van, aki azonnal pánikol, ha nincs mellette valaki. Én éltem hosszú, akkor boldognak gondolt kapcsolatban, és nem volt önbizalmam. Egyedül kellett lennem, hogy rájöjjek, nem történik tragédia, egyedül is vagyok annyira ügyes, okos, hogy megbirkózzak mindennel. Most már egy kapcsolatnak is máshogy futok neki.

Az viszont igaz, hogy mivel még mindig inkább a kapcsolatban lét a társadalmi norma, önmagában egy kapcsolat segíthet megtartani illetve feltornászni az önbizalmat, amire, megint csak, leginkább akkor van szükség, ha amúgy hibádzik.

Főként fiatal egyedülállókon látom, hogy kell nekik az a kis "extra löket", amit egy barát/barátnő ad. Ez nem baj - van, hogy tényleg kell!

Bizonyos kor felett viszont nem árt, ha tudod, hogy mit érsz önmagadban. Ezt is meg kell tapasztalni. A kor előrehaladtával az önbizalom amúgy is növekszik általában, párkapcsolat ide vagy oda.

Plusz további bonyodalom, hogy más-más területeken igen eltérő szintű lehet az önbizalmunk. Pl. munkában-tanulásban magas, az ellenkező nemmel viszont alacsony, vagy épp fordítva. Ezek egymásra is kihathatnak.

Nem érdemes annyira leegyszerűsíteni, ahogy a kérdésben.