Mekkora hátrány egy párkapcsolatban az anyagi/trs-i különbség? (bővebben lent! )

akkor lesz csak igazán gond, ha közös lenne a kassza!

ld. http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Amikor megismertem a páromat, akkor volt különbség. Én vagyok az idősebb és a férfi, tehát az anyagi és a társadalmi különbségek miatt előítélet nem volt bennem. Akkor én tag voltam egy nagyon jól menő családi cégben, nem volt hitelem, volt sportkocsim stb. A párom családja anyagilag szerényebb körülmények között élt, de EZ ENGEM NEM ÉRDEKELT. Nem voltak koldusok ők sem, és amit meg akartam valósítani programot, azt meg meg tudtam a magam erejéből. Amikor a párom pedig tanulóból dolgozó lett, nagyon korrekt volt és soha nem akart kihasználni.

Ami viszont a mai napig gond az a következő: szerencsére a párom messze esett a fájától, de az anyja nem képes felnőttként gondolkodni, egyre jobban el van adósodva a páromat is belevitte egy nagyon hátrányos hitelügyletbe és soha semmiért nem akarja vállalni a felelősséget, mindig mindenki szemét és nem segít rajta senki. Csakhogy a párommal fizettet egy olyan hitel felét, amiből a párom kb az ötödét használta fel, a 4/5-öt anyóség cseszték el és mégis 50/50-ben fizettetik a párommal. Az öccse egy köztörvényes bűnöző, sok rendőrségi üggyel és lóg egész nap. Az anyósom túl az anyagi fegyelmezetlenségen még elég közönséges is. Egyszer kerti partit rendeztem és úgy berúgott és kötekedett a lányával, hogy majdnem elzavartam. Amíg mi a vállalkozást építettük, tárgyalásról jöttem meg, addig anyós meg a rendőrségről hozta ki az öcsköst, mert megint részegen randalírozott.

Tehát ezek a különbségek. A párom szerencsére kilóg a sorból.

Nálunk ez a helyzet! A szüleim nagyon jó módúak! Házat, kocsit stb. kaptunk. A párom szülei sem élnek rosszul, de közel sem olyan jól, mint anyuék! Az elején persze, mint minden normális férfit irtóra zavarta. Ezt meg is értettem. De megbeszéltem vele,hogy ez egy ajándék, egy óriási szerencse és nem utasíthatjuk vissza és soha senki nem várja el,hogy ő is ennyit "tegyen" le az asztalra. Nyilván a szüleit is zavarta, de mint szülők megértették, hogy az a normális, ha ember a gyerekeinek adja, amit tud. Az én szüleim többet tudnak.

Most már elfogadta a férjem. Főleg, hogy ő kb. a kétszeresét keresni az enyémnek. Így talán kicsit kompenzálódik a dolog!

Abból volt még feszültség az elején, hogy én eléggé el lettem kapatva. Amikor összekerültünk ő persze próbált spórolásra bírni. Amit a szüleim sem bántak!:) Egész jól megtanultam spórolni és nem már nem költök felesleges dolgokra. Na jó, néha megbotlom, de csak a normális keretek között!:)

Utolsó vagyok!

Társadalmi különbség meg inkább a párom javára volt/van. Jogász szülők, nívós baráti kör stb. Apu egyszeri kétkezi emberből lett üzletember (már amennyire annak lehet nevezni), szóval ők "egyszerűbb" emberek!

a csóróbb emberek nem feltétlenül primitívek vagy műveletlenek.

a párom elég szerény körülmények közt nőtt fel, a lakásukra sosem költöttek kb egy fillért sem, inkább utaztak, kulturális programokra jártak.

az én családom valamivel jobb módú, de a sok munka miatt sajnos nem maradt idő az utazgatásra, ellenben a környezetünkre mindig is igényesek voltunk.

ez sajnos kiütközik néha, de mivel mindketten értelmes emberek vagyunk, el tudjuk magyarázni a másiknak, hogy mi az amin jó lenne változtatni.

a párom szerencsére nagyon jól keres, mert szorgalmas, és jó egyetemről van diplomája.

a kassza nem közös, de vannak dolgok, amire együtt gyűjtünk.