Már azt mondja a családom is, hogy nem lesz senkim. Hogyan kezeljem ezt a dolgot?

Szia!

Nálam is ez pontosan ez a helyzet. Főleg a barátaim kérdezgetnek állandóan, hogy van-e valakim, én meg mondom, hogy nincs...És tényleg lenézően állnak hozzá. Én azt gondolom, hogy ők mind társfüggők. Van olyan barátnőm, aki csak azért van a barátjával, hogy valakivel legyen - ezt kerek perec megmondta, nem kertelt- így elég nehéz megértetni velük, ha én inkább egyedül maradnék.

Ha már tényleg nagyon idegesít a faggatózás, akkor azt szoktam mondani, hogy nekem nincs szükségem másra, hogy jól érezzem magam, és akkor itt le is szoktak állni.

Azt is észrevettem, hogy minél bunkóbban válaszol az ember vissza, annál inkább maradnak csöndben. Szóval csak keményen! Aztán ezek a nagy szerelmek is, amikről áradozni szoktak néhány év után kifulladnak és a felek még beszélő viszonyban sem maradnak. De azért amíg megvolt, addig persze fel lehet vele vágni...

Az ilyen emberekkel ne is foglalkozz, ha meg sértő célzásokat tesznek, akkor tényleg rendesen szólj vissza.

Ne törődj velük, engem az ellenkezője miatt gúnyolnak: hogy mennyi barátom volt már, senki sem marad meg mellettem, senki nem lesz olyan "hülye", hogy elvegyen. Mindezt a saját anyám. Dehát egyik fülemen be, a másikon ki. :) Azt szoktam erre visszavágásképp mondani, hogy én legalább megválogatom a leendő pasim, nem mint anyám, aki leállt az első jöttmenttel. :D

Bizonyítsd be nekik, hogy nem nekik lesz igazuk!

én komoly több éves kapcsolatban éltem tizenévesen. Mialatt együtt voltam az akkori barátommal a szüleim folyamatosan azzal piszkáltak, hogy szerintük inkább szakitsunk, merthogy nem jó ha fiatalon lekötöm magam, nem élek meg bizonyos dolgokat, nem lesz tapasztalatom, nem ismerek meg másokat. Végül szakitottunk egy éve , de nem a szülői nyomásra. Azóta élem a szingli életet: magammal törődöm vagy a barátnőimmel, és a családdal. Eljárunk ide-oda, de férfi nincsen a láthatáron. Úgy vagyok vele, hogy bepótolom azokat a dolgokat, amiket egy kapcsolatban nem biztos, hogy megtehet az ember. Erre a drága szüleim mivel piszkáltak, már a szakitás után egy hónappal? Hogy nem igaz, hogy még mindig nincsen senkim, és ismerkedni kell, többször kéne eljárni, akkor aztán összejönnék valakivel!

Komolyan szerintem egyes embereknek a mániája, hogy mindenbe beleszólnak. Le merem fogadni, hogyha most összejönnék valakivel, megint kezdődne előről, és azzal jönnének, hogy egy nő boldoguljon egyedül is, valósitsa meg önmagát, és ne ragadjon le egy kapcsolatban stb....

Én úgy vagyok vele, hogy mindenki törődjön a maga dolgával...