Én vagyok a gonosz, mert nem akarok vele szóba állni se?

Teljesen jogos a haragod. És nem értem h miért olyan kötelező jóba lenned vele. Szemét volt anyuddal, kihasználta a családotokat. Mostmár segíthet pénzzel stb... én nem bocsátanám meg.

22/L

Basszus, micsoda emberek vannak :(

Megértelek és az elmondottak alapján-jogos!

A szüleid felnőtt emberek. Nem "belevitték" őket a hülyeségbe, hanem belementek maguk, az ő hülyeségüké és felelősségük volt. Ezt nem belátni = a felelősség elhárítása.

A házasságért a férfi és a nő felelős, nem a testvér, a nagynéni, a szerető és a pénz. Mást hibáztatni ezért szintén a felelősség nem vállalása.

A gyereket és a felnőttet az különbözteti meg egymástól, hogy a felnőtt viseli a döntéseiért a felelősségeket és a következményeket.

Valószínűleg anyukád tudja ezeket.

Neked viszont könnyebb utálni a testvért, mint belátni, hogy a szüleid is emberek, ők is követhetnek el hibát, nem szentek.

Gondolkozz el ezeken és nőjj fel.

(Vagy ha egyszer te is hibázol - te is csak ember vagy -, akkor téged is majd úgy büntessenek, hogy nem állnak szóba veled és gyűlölnek?)

A saját érdekedben érdemes megbocsátani bárkinek.

A harag csak téged rág belülről, egyszerűen felesleges ezt az idegőrlő energiát elpazarolni az ő hülyesége miatt.

Ez nem azt jelenti, hogy bíznod kell benne stb.

Szerintem te nem is akarsz megbocsátani neki. Soha nem gondoltál még arra, hogy a nagynénéd azért ostromol ennyire, mert ő se tud magának megbocsátani. Tudom, hogy nem vagy Isten, hogy bocsánatot adj, de azért gondold át. Azt pedig ne mond, hogy nem emészt belülről, mert különben nem írtál volna ide, hanem valóban telefonban meghallgatod, aztán kész, a levelekkel nem foglalkozol és kész, de nem így teszel, hanem gondolkodsz és agyalsz rajta. Haragszol mindenkire a helyzet miatt, de ettől nem fog megoldódni a dolog. Hidd el tudom miről beszélek.

Az én nagynéném a végtelenségig kihasználta az anyámat, azért mert érzelmileg zsarolta, hogy egyedül maradt egy gyerekkel, míg anyám családjával élt. Több időt töltött a nagynénémmel, meg a gyerekével, mint velünk, aztán, amikor felnőtt a gyereke és nem volt ránk, illetve az anyámra szükségük ocsmány módon eldobták és érzelmileg tönkre vágták. Én egy évig nem voltam hajlandó beszélni, vagy még csak hallani sem róla, de amikor láttam, hogy ezzel őt büntetem, hanem az anyámat, akkor engedtem egy kicsit a haragomon, bár soha nem fogom neki elfelejteni, amit tett, de az anyukám nyugalma sokkal fontosabb, mint a saját haragom.