Az normális, hogy megtudtam, hogy az exem babát vár a jelenlegi párjával és ezért egész napomnak annyi volt? Nem szeretem, haraggal áltunk el, de mégis szíven ütött?

Igen jól látod.

Szerintem nem az zavar,hogy nekik baba lesz,hanem,hogy természetes úton neked pedig nem lehet...

Ne szomorkodj!!!

Nektek is fog sikerülni!!!!

Szia!

Sajnálom,de hidd el lesz Neked is babád!

Nálunk is ez volt,Ő hagyott el,nekünk nem volt közös gyerekünk.Mindig attól féltem hogy neki lett hamarabb,mit fogok reagálni.Aztán úgy hozta a sors hogy nekem lett hamarabb.Őt zavarta ez nagyon.Normális reakció,de ne is foglalkozz vele.

Jaj de jó, hogy kiírtad ezt a kérdést kedves "sorstárs".

Én is éppen ezen agyaltam - pár héten keresztül- aztán rájöttem valamire: az élet nem verseny. Ki tudja, lehet hogy fél, 1 vagy x év múlva szétmennek, mert elkapkodták a gyereket és nem tudták rendesen megalapozni a saját kapcsolatukat. Lehet nekem 5 év múlva lesz csak gyerekem, de akkor lehet hogy a férjem egy életen át kitart mellettem (persze megcsalás nélkül).

Szóval ha választhatnál melyiket választanád? Most egy gyerek - egy megalapozotlan kapcsolatba és tart teszem azt még öt évig, vagy később megalapozott kapcsolatba egy gyerek, ami kitart jóóóóó sokáig? :)

Amúgy meg én azt vettem észre, hogy akik korán szülnek általában frusztráltabbak amit a gyereken vezetnek le (mert nem tudták magukat megvalósítani teljes egészében: karrier, hobbi, tanulás, továbbképzés, kikapcsolódás ...stb), ezek a szülők általában sajnálják az időt és az energiát a gyerektől (jaj mit fogok ezért én még itt kapni, de nem érdekel mert ez igaz). Ezért van az hogy sokszor látni a boltban azt hogy a gyerek hisztizik az anyja meg elkezd ordibálni, vagy pofon vágja, mintsem leguggolna hozzá és elmagyarázná neki a dolgokat (kisfiam van 2e Ft-om és ez most nem fér bele...stb) (persze tisztelet a kivételnek). AZ idősebb szülők már nem nyomják a gyereket agyon a saját akaratukkal, hanem háttérbe vonulnak, és hagyják kibontakozni... szóval ez egy ellenérv - a sok közül - hogy miért szülj később---

oké, akkor így válaszolok:)

Szerintem normális, miért ne lenne az?!

Ebben benne van egy nagy kanál szerelem elmúlt érzése (ami örökké osszeköt titeket, fölösleges letagadni) , egy csöpp irigység, és egy kis -női - büszkeség :)

Szia!

Engedd meg,hogy röviden leírjam az Én történetemet.

16 évesen ismerkedtem meg a volt párommal,3 év múlva eljegyzett.Terhes lettem,de könyörgött hogy vetessem el,mert túl fiatalok vagyunk,nem állunk jól,stb..sok-sok indokkal jött,Én megtettem amit kért.Esküvőt mindog halogatta,ráérünk még,minek a papír,stb..10 évig voltunk együtt,mikor bejelentette,hogy van egy nálam 7 évvel fiatalabb barátnője,akibe halálosan beleszeretett,és bár hozzám nagyon ragaszkodik,de a fellángolás erősebb,ezért elhagy..azt hittem belehalok a fájdalomba,nem vagyok rá büszke,de megpróbáltam öngyilkos lenni..Azután megismerkedtem a férjemmel,2 év után összeházasodtunk,és sajnos a kisbaba nem sikerül,10 éve küzdünk keservesen,most 40 éves múltam.Volt vőlegényem is megnősült,ráadásul,ő akart annyira nősülni,szinte könyörgött a csajnak hogy menjen hozzá,és van már két gyerekük.Amikor megtudtam,hogy megnősül,bőgtem,nem azért mert még szerettem,hanem azért,mert Én nem érdmeltem meg,hogy 10 év alatt feleségül vegyen.Amikor pedig hallottam,hogy az első gyereküket várják,leírhatatlan mit éreztem.Nekem is lehetett volna,de az ő könyörgésére elvetettem akkor,szerelmes voltam,hittem az ígéreteinek,hittem neki,bíztam benne.Ő boldogan él a feleségével és a két gyermekével,Én is boldog vagyok a férjemmel,de nekünk a legnagyobb boldogság hiányzik az életünkből,amibe lassan beleőrülök...