Mit válaszolnál erre? ( Bővebben lent)

Semmit. Ne izgasd magad a dolgon. az okot te magad mondtad el, miszerint gyerekkorában nem állatok között nőtt fel. Nem nevelték belé az állatok szeretetét. Mi hasonló helyzetben vagyunk a párommal. Csak fordítva. Nálunk a férjem az aki imádja az állatokat. Az én véleményem szerint túlságosan is. Szüleivel napokig siratnak egy beteg kutyát. Engem meg arra neveltek, hogy nem szabad az állatokat bántani, de az állat az állat.

Szeretem az állatokat, nekem 5 éves koromban volt kutyám utoljára, aztán nem volt semmilyen háziállatom. Én is úgy vagyok vele, hogy túl lehet élni egy kutya hiányát. 6 éve együtt vagyok a párommal, nekik volt 3 kutyájuk. 3 évig rendszeresen láttam őket, foglalkoztam velük, szerettem őket, aztán elköltöztünk messzire. Amikor az első kutya meghalt, nagyon megsirattam, a mai napig sírok, ha eszembe jut, 2. kutyát már annyira nem sirattam meg, 3. még él szerencsére. De túl élem. Ha nekünk lenne kutyánk, de kiderülne, hogy nem tudnánk tovább tartani, szerető gazdit keresnék neki jó messzire tőlem (ez főleg az ő érdeke) siratnám egy darabig, de túl tenném magam rajta.

A gond ott kezdődik, amikor azt mondja, hogy adományozzátok el a kutyát, mert ez így nem mehet tovább. Ha jól vettem ki ez eddig szóba sem került. Nem kell ezen agyalni, van ami Neked fontos, van ami Neki. Addig nincs gond, amíg teret engedtek egymásban. Nem mindenki egyforma.

kutya elmegy johet a baba

Szerintem azért ne csodálkozz, ha ilyet mond, hiszen te meg azt írtad, h a kutyát jobban szereted mit őt...