A hazimunka a kor elorehaladtaval nektek konnyebben, rutinosabban ment vagy epp, hogy egyre nagyobb nyug lett?

régen fél óra alatt összedobtam a lakást, most meg egész nap mást se teszek csak a gyerekem és a férjem után pakolok :) nekem most baromi nagy nyűg, remélem ha nagyobb lesz a gyerekem, besegít majd a házimunkába, legalább a saját szobáját rendbe rakni :) a férjem meg évről évre trehányabb, mikor friss házasok voltunk, nem tudtam milyen a koszos zoknijait, szedegetni a lakás különbözőbb pontjaiban!

28 éves vagyok, gyeden vagyok 1,5 éves bébimmel :)

Nekem egyre könnyebb és rutinosabb, csakhogy:

egyre több egyéb feladatom van , és a házimunka a gyerekszámmal együtt nő, és a gyerekek után nem annyi rendet tartani, mint felnőttek után.

20 évvel ezelőtt ekkora munkába ami most van, belerokkantam volna.

Muszáj megelégedni az alacsonyabb színvonallal is, mert nincs a napnak több mint 24 órája. Az örök elégedetlenkedés meg tönkretesz.

4 gyerekes anyuka

első,

minek pakolsz a férjed után? ő egy felnőtt ember maga is el tud pakolni maga után. ha mindent megcsinálsz helyette, csak elkényelmesedik.

35N

Rutinosabb, egyre több a gyerekek miatt, de akkor is rutinosabb. Anyum 62-nak már nyűgebb. Néha csak néz már, hogy én milyen gyorsan megcsinálok valamit, akár a konyhában, neki már nehezére esik. Persze Ő is megcsinálja rutinosan, de érzi, hogy nem olyan már, mint fiatalon.

Nálam elég összetett a dolog: eleinte azt se tudtam, mit hogy csináljak (soha senki nem tanította, anyám borzasztóan rendetlen, a mai napig nem képes rendet és tisztaságot tartani), ezért nagyon sok időm és energiám ráment.

Viszont akkor még csak kevés dolgom volt, egy bérelt szobában kezdtük a párommal az életet, tehát takarítani alig kellett, és mivel főzni se tudtam, igen gyakran ettünk pl. túrós tésztát, ami után nincs sok mosogatnivaló.

Most már szuperül mennek a dolgok, kidolgozott menetrendem van, mit hogy csináljak. Csakhogy időközben gyarapodtunk, így több a feladat is. És már látom magamon, hogy kezdem unni a dolgot.

Még nem élünk együtt, de sokat vagyunk a kedvesemnél, és már most próbálom "rászoktatni" dolgokra (nem anyáskodva, de szépen megmondom, mi a határ a koszban/kupiban, amit már nem viselek el) - én pl. nem fogok semmit szedegetni utána, az biztos, hamarabb vágnám a fejéhez a büdöszoknit, vagy addig kérném, amíg ki nem viszi, mint hogy felszedjem HELYETTE.

És ne gyertek azzal, hogy "majd ha együtt éltek, megtudod" mert nem, határozott leszek. (De alapból egyetért velem, hogy a nő nem rabszolga, úgyhogy már csak azzal kell megküzdenem, hogy nagyon jól érzi magát a koszban, kupiban is.)

Én úgy látom a családban és a környezetemben is, hogy ha csak a nő végzi egyedül a házimunkát, akkor az (középkorúaknak már egész biztos) nyűg, fáradtság, elegük van. Kőkonzervatív, "a nő dolga a házimunka"-típusú ismerősöm (40 feletti) mondta, hogy utólag sajnálja, hogy nem volt határozottabb a munka MEGOSZTÁSÁBAN, mert a mindennapi robot már nem olyan romantikus, mint (egyesek szerint) eleinte kiszolgálni a kedvesed. Akárhány nővel beszélgettem erről, mind hasonlót mondott.

30/N