Együtt lehet élni egy olyan emberrel, aki nem kedveli az anyukátokat? Nem érzitek árulásnak vele szemben?
4 év után megkérte a kezem a párom. Addig nem volt semmi különös közte és az anyukám között. Mióta igent mondtam, teljesen megbolondult a párom. Lehet, hogy azt hiszitek, hogy elfogult vagyok, de az anya nem tett semmit ellene, egyszerűen (szerintem) csak nagyon hasonlítanak egymásra. Erőteljes a személyiségük. Hozzáteszem, hogy neki nem dirigál az anya, ha pedig nekem mond valamit, hogy hogy csináljam, nem ugrok neki, sőt, ha nem értek egyet, meg is mondom neki.
Sokáig azt gondoltam, hogy ez azért van, mert a párom családja 250 km-re lakik tőlünk és ezért féltékeny, ráadásul anyukája is folyton síránkozik, hogy milyen keveset látja. De úgy gondolom, hogy nem bújhat folyton e mögé a mentség mögé.
Mivel azt hittem, hogy meg fog nyugodni a helyzet, így hozzá is mentem, de egyre joban úgy érzem, hogy elárultam a szüleimet. Ez hülye érzes?
Nincsenek nagy vágyaim, nem azt szeretném, hogy szeresse, csak, hogy ne utálja és tisztelje, mint bmelyik másik embert lehet tisztelni.
30L
Hát sajnos olyanokat írtatok, amiket én is gondolok. :(
Pedig könnyebb lenne, ha én gondolkoznék hülyén.
Nekem annyi könnyebbségem van az egyik válaszolóval szemben, hogy legalább az anya nem szidja a párom, csak néha panaszkodik, hogy már megint miért beszélt vele így. És sajna nem ő találja ki, mert sokszor én is tanuja vagyok. Igazság szerint más baj nincs is a kapcsolatunkban, csak az utóbbi hónapokon e miatt veszekszem vele folyton. Tudom, hogy ez sem jó, mert ezzel is ellenségesebb lehet, de néha nem tudok mit tenni.
Ráadásul az is jobban marja a lelkem, hogy én meg rendes vagyok az ő szüleivel, pedig tudom, hogy nem komálnak, hiszen pont a párom szólta el magát sokszor. És mégsem tudok velük bunkó lenni.
Mondjuk a 14:42-es fura. De hát az is egy vélemény.
Nem hinném, hogy anyakomplexusom lenne, csak fáj, ha bántják az anyámat. Mellesleg én is utálom az anyóst, de soha egy szóval nem szidom a páromnak és vele is kedves vagyok. És pont azért, amit itt sokat írtak, hogy tisztelem a párom érzéseit. Tuti szarul esne neki.
válasza:én nem kedvelem az anyósomat, sajnos tesz is érte, de soha egyetlen szót sem mondtam rá, mert tudom, h a páromnak ez rosszul esne, és én sem tűröm, h bárki bármit mondjon anyukámra.
na meg ha elkezdenék háborúzni, az engem is minősítene. inkább bunkóskodjon magában az anyósom, az meg őt minősíti :DDD
egyébként tényleg ultimátum.
ha nem hajlandó megadni a minden embernek járó tiszteletet, akkor csomagolhat. bocs, de én ölni is képes lennék az anyámért, ha bárki megszólja, azonnal leüvöltöm a fejét, h gondolkodjon, h mit beszél!
válasza:Nem szeretem anyósomat, de nem vagyok vele tiszteletlen. Attól, hogy nem bírom elviselni, hogy náluk kosz van és fejetlenség, még beszélhetek vele rendesen. A férjemmel is szoktunk erről beszélni, ő is látja, hogy lehetne tisztább a környezetük, és nem arról van szó, hogy nem képesek tisztán tartani, hanem nincs rá igény. Ha betegek lennének, akkor felajánlanám, hogy segítek, de így felesleges.
Úgy érzem, a férjem szereti a szüleimet, bár hozzám hasonlóan ő sem ért mindenben egyet velük. Viszont nem tiszteletlen, nem beszél velük csúnyán. Nem zavarna, ha nem kedvelné őket, de azt nem tűrném el, ha szemtelen lenne, vagy beszólogatna.
Igaza volt valakinek előttem: pasiból sok van, anyából csak egy.
Mondd el a párodnak, hogy ez nemcsak anyukádnak nem esik jól, hanem neked is fáj, és vagy változtat ezen, vagy te így nem tudod elfogadni őt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!