Szerintetek rossz következményei lehetnek, ha úgy költözünk össze, hogy az övé a lakás meg minden, én csak megyek a cuccaimmal?

Nálunk fordítva van a helyzet, nekem van lakásom, és a barátom költözött hozzám (pár hónapig albérletben laktunk), volt idő amikor jól kerestem fizettem a lakáshitelt plusz a rezsi felét, aztán most már csak a hitelt fizetem, így ő állja a rezsit (még mindig jobb neki mintha albérletben élnénk). Nincsenek közös dolgaink, övé a tévé, enyém az ágy sb., és felújításnál, én állom a cechet, és ő végzi a fizikai munkát. Egyébként neki kocsija van, de én nem tudok vezetni.

Nem érzem, hogy egyik vagy másik oldalra dőlne a mérleg nyelve, most jó, és ennyi elég, ha netán egyszer mégis szétmennénk, (első komoly kapcsolat), akkor szépen elvinné a holmijait a lakásból, de már 5éve együtt vagyunk, tehát ez csak a legrosszabb forgatókönyv szerinti befejezés.

Egyébként valószínű egy kicsit azért érzi, hogy nem az övé a lakás, de hát ez ellen nem tudok tenni.

Szerintem ezért rosszak manapság az ilyen "kapcsolatok" jo része. Mert aki a "ket szép bőröndjével megy" az sose fogja magát biztonságban érezni a mellett akie a lakás. Meg akkor sem, ha gyerekek is lesznek. Nem egy középkorú not láttam már úgy, hogy hiába volt gyerek, mosott -főzött, felújítottak, hiteleket fizettek közösen, munka, közös kassza...es negyven itven evesen mehetett a ruhaival az akar 20-30 éve ott elo "otthon"-ábol az utcára kozepkorukent a nulláról kezdeni??!!

Esélytelen!

Ezért nem működnek ma jol a kapcsolatok: Bizalomhiany. Feltétel nélküli szeretet. Megosztas. Felelősség. Helyette van: Nem szülő nő, külön kassza, megcsalas. Csapongás ide oda. Magány. De legalabb van pénz. Nem igaz?

👍