Nők, anyák akiknek családos, válófélben lévő palival van dolguk, hogy oldjátok meg a találkákat?

Biztosan elfelejtette az exét a drágám, sőt, továbbmegyek! Soha nem is szerette. Őt nem vette el feleségül, a csaj pedig évekig "könyörgött" ezért. Nem volt ritka hogy bepiált, kötekedett, veszekedett, ordítozott az asszony. A gyereket se nevelte normálisan. mióta együtt élünk azóta a gyerek sem agresszív az iskolában, jobban tanul, kiegyensúlyozottabb. A drágám meg "ki van virulva". Boldog. Ezt még a vak is látja rajta.

Nem aggódok olyanokon, hogy visszavágyik, mert biztosan nem így van.

Egyébként a kezdetekről annyit: egy hosszú kapcsolatomnak lett vége, nem akartam lekötni magam, csak szeretőt akartam, merthát...nőből vagyok. Kövezzen meg, aki akar! Nem volt soha lelkiismeret furdalásom azért mert a pasim nem független, hiszen én az voltam. Az ő élete pedig az ő döntése. Ha jó lett volna a kapcsolatuk nem kacsingat kifelé, szerintem.

Csakhát egy idő után kezdtünk nagyon egymásba gabalyodni, naponta taliztunk, volt mikor többször is, szépen lassan egymásba szerettünk.

Azután megkérdezte, élnék-e vele mert ő ezt szeretné, velem boldog tudna lenni.

Úgy érzem az idő minket igazolt és egy percre se bánta meg hogy megismert.

Mindezektől eltekintve akkor is az a véleményem hogy az esetek többségére a nemrég belinkelt oldal a jellemző.