Kezd elegem lenni ebből, már meguntam. Talán valaki volt/van még ilyen helyzetben?
Szóval,tömören,hogy elmondjam a dolgokat.15-éves leszek 2 nap múlva.Amikor 6-éves voltam,apumhoz kerültem,anyám lemondott rólam.S így megy már lassan 10-éve,hogy nincs saját szobám.Apuval az édesanyjával meg a mostoha anyuval élünk,nem kicsi a ház,csak éppen nincs meg nekem a szoba,nappaliban vagyok.Az új ház fel lett építve,csak lassan halad a berendezés és a többi dolgok melyek vele járnak.Katasztrófa így az itthoni életem,barátok sem tudnak eljárni,se semmi,amikor mindenből elegem van,nincs olyan hely ahova bemehetek hogy kisírjam magam és lenyugodjak,létezhetetlen.
Májusban éretségi után másik városba megyek tovább tanulni,koleszban leszek,szóval Szeptemberre meglesz a szobám,PONT mire elmegyek,és dicsekedhetek hogy milyen szép gyermekkorom volt (....),engem csak ez bánt a legjobban.Sok fiatal azzal panaszkodik,hogy öngyilkos akar lenni,meg akar halni,nem akar tovább élni,néha énis így vagyok,de minden nap amikor felkelek,csak azt kívánom,legyen még sok ilyen nap,hogy élni tudjak,és örülni megbecsülni a dolgokat,legyen az bármilyen.De ez már elfogadhatatlan,énis kamasz vagyok,és nem tudok mindig a nekik való körülményeknek megfelelni.Apum édesanyával katasztrófa a helyzet,átlag ordibál,ha későn érek haza,mindent pokoli csendesen sötétben kell csináljak,nehogy felköltsem.Nem megy már... :/
Valaki még van ilyen szerencsétlen helyzetben?
Előre is nagyon hálás leszek a hasznos valászokért.
válasza: válasza:
válasza:19:29 az jó :D
kérdező: gondolj arra, hogy máshol mindenki egyetlen szobában nyomorog. a te helyzetetd még jó ahhoz képest
válasza: válasza: válasza: válasza:Nekem se volt külön szobám, de még a trendi cuccok se lettek megvéve mert mindig építőanyagot kellett venni. Az egész gyerekkorom egy építkezés hátterében tengődött:)Aztán mikor 13 múltam és kikaptam a nyári vakációt , két hét után a pofám szakadt le csak otthon lődörögni látván ,h munkamániás szüleim éjt nappallá téve dolgoznak.Elmentem dolgozni én is néhány hetet és az jó volt mert volt pénzem amiből vehettem magamnak pár cuccot amíg anyámék rá nem tették a kezüket és olyan hülyeségekre költötték ,h iskolai felszerelés meg ilyenek:)Kb 15 voltam mikor már kész volt a ház és lehetett volna saját szobám , ha húgomnak nem mindig pont az kellet volna amit kinéztem magamnak. Neki állandóan pont arra volt mindig szüksége ami az enyém volt:)és szülői támogatással , okos enged meggyőzéssel és némi közelharc után , hagytam neki és más után néztem .De következő alakalommal meg már megint pont arra tartott igényt és kezdődött minden előröl...
Szerintem a problémád nem is olyan vészes .Egy kis türelmed legyen még és megkapod amire vágysz:)
válasza:Nincs olyan helyiség a lakásban, amit nem nagyon használ senki? Vagy nincs olyan sarka a nappalinak, ami valamennyire el lehetne különíteni ha nem is fallal, de egy függönnyel vagy szekrénnyel legalább? Ha valamelyikre igen a válasz, nem lehetne ezt valahogy felhozni a családnak? Olyan érvekkel, hogy nem zavarnád őket annyira, nemcsak neked lenne egy kis személyes tered, hanem számukra is csökkenne a zsúfoltság. Szóval tárgyalóképes hangnemben, észérvekkel, valahogy úgy, hogy ne azt vegyék le, hogy látni se bírod őket, csak vágysz egy kis személyes kuckóra, és kevesebb lenne a konfliktus. Ennek nincs esélye?
Aztán ha nem jön össze, gondolj arra, ha tényleg koliba fogsz menni, hogy már csak pár hónapot kell kibírni, ami nem lesz olyan nehéz, ha már éveket kibírtál..
Amúgy szerintem a koleszokban általában többszemélyesek a szobák, szóval ott sem lesz sajátod.. de legalább korodbeliekkel laksz együtt, akik meg bírjáák érteni, hogy a fiatalok szeretnek szórakozni, meg néha egyedül merengeni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!