A szüleim azért piszkálnak, mert sehova sem járok, máskor pedig az a baj, hogy ha elmegyek valahová. Más valaki ilyen helyzetben?

Persze, nálunk is ez van. :D A szüleinknek soha semmi nem jó. Ha itthon ülök, csak a gép előtt ülök egész nap és lusta dög vagyok, ha elmegyek valahova egy héten 2x, akkor meg már csak a csavargáson jár az eszem.

Már feladtam, minden bajukra van, így a mondogatás egyik fülemen be, a másikon ki. Esetleg visszavághatnál nekik, hogy ha az ellenkezőjét teszed, akkor meg az a bajuk. De sokat változtatni nem tudsz. :S

19/L

Ne foglalkozz azzal, mit mondanak.

Az anyám utálja a társaságot, és amikor a barátnőmmel elmentem valahova, azt vágta a fejemhez h "b*zi" vagyok.

Nálunk még az is szokott lenni, hogyha megjegyzem nekik, hogy a múltkor az volt a probléma, hogy egy hónapon belül, már a 2. alkalommal akartam moziba menni, akkor ők értetlenül állnak, hogy ők ilyet biztos hogy nem mondtak.

Múltkor leültem anyuval beszélgetni, egy igazi, őszinte lelkizős beszélgetésnek indult, és én kis naiv azt hittem életemben először talán kimondhatom, amit valóban gondolok és érzek. Szóval arról beszéltünk, hogy most hogy gondjaim vannak a barátaim nem állnak mellettem, nincsenek is igazi barátaim, szoros barátságok az életemben. Mondtam valami olyat, hogy az is benne van abban, hogy nincsenek barátaim, hogy ők anno nem engedtek sehova, senkihez. Amikor a korombeliek elkezdtek bulizni járni, vagy átjárni egymáshoz délutánonként, hétvégente akkor én sose mehettem. Hozzátettem azt is, hogy egy idő után már én sem igazán kapálóztam, hogy mehessek. Erre azt mondta, hogy én soha nem mondtam, hogy menni akarok, ők nem tudták, hogy szerettem volna menni, kitalálni nem találhatták ki. Erre mondtam egy konkrét példát, amikor hallani se akart arról, hogy a barátaimmal szilveszterezzek 17 évesen (ez volt az utolsó alkalom mikor próbáltam valahova elkéredzkedni tőlük). Erre ezt felelte, idézem "Na jó, be lehet most már fejezni a felesleges bűntudatkeltést a másikban"

Ezzel azt akartam mondani, hogy nem olyan könnyű megbeszélni a dolgokat a szülőkkel. Néha nagyon furán állnak a dolgokhoz. Nem tudom mi a jobb lázadni vagy beletörődni és úgymond elnyomásban élni amíg otthon vagy. Én az utóbbit választottam, lemondtam arról, hogy bárhová is menjek, mostmeg hogy már engednének és nem kellene könyörögni nincs kivel. Mert nincsenek barátaim akikkel mehetnék.