Egy gazdag pasi mégis honnan jön rá hogy csak kihasználja őt a lány?

Ha nem egy aranyifjú örökösről van szó, hanem olyan gazdag pasasról, aki maga kereste meg a pénzt, akkor a kérdés már értelmét is vesztette, mert annak a férfinak megvan a magához való esze és pontosan tudja, hogy kit mikor mi mozgat.

Ha pedig egy hirtelen, nem saját erejéből meggazdagodott férfiról van szó, akkor meg hiába írnánk le bármit is. Majd saját kárán megtanulja, hogy hogyan működik a világ. Mi az igaz és mi nem az...

Nagyon trükkös itt mindenki, csak éppen totál életszerűtlen, amit tanácsoltok. Öltözzön kínaiból... remek ötlet, de hányadik randiig kell kínaiból öltöznie szerencsétlennek? Mert remélem, senki nem hiszi, hogy van szerelem első látásra (az max. vágy!), és ha az első alkalom működik, akkor már ásó, kapa, nagyharang...

Vajon meddig tudja megjátszani magát az ember? (Ez a kérdés vonatkozik a kínaiból öltöző gazdagra és a pénzéhes csajra is, számomra nincs különbség.)

Szeretni azt lehet, akit ismersz. Ehhez két dolog kell: 1. Te magad AKARD megismerni az illetőt olyannak, amilyen (nem rózsaszín felhőn át!), lásd meg, milyen! Senki sem tökéletes, ha valakit annak látsz, biztosan tévedsz. Nem tökéletesnek kell látni valakit, hanem valóságosnak, és elfogadni a hibáit. (Azt mindenki maga dönti el, hogy milyen hibákat tud elfogadni, természetesen nem kell mindenkit szeretni.) Amikor megismerted az illetőt, és tudod, milyen, akkor tudod eldönteni, hogy képes vagy-e olyannak szeretni, amilyen, ha jó, jónak, ha rossz, rossznak, ha pénzéhes, akkor pénzéhesnek. Ha igen, akkor a kapcsolat fele már megvan, ha nem, akkor annyi volt, nem érdemes abban reménykedni, hogy megváltozik, "megjavul". Nem fog, de nem is várható el, hogy a kedvedért kibújjon a bőréből. (Viszont tőled sem várható el, hogy elviseld, ha nem jönnek be a tulajdonságai.)

Ha nem veszed a fáradtságot arra, hogy igazán megismerd a másikat, akkor nem belé vagy szerelmes, hanem abba az ideálba, akit megalkottál magadnak, és aki nem létezik, illetve nem azonos azzal az emberrel, akivel élsz.

Ehhez kell azonban rengeteg önbizalom, mert ha végig attól parázol, hogy te magad nem vagy szerethető, és mi van, ha nem találsz jobbat, akkor hajlamos vagy szándékosan figyelmen kívül hagyni a másik hibáit, és amikor elmúlik a rózsaszín köd, nagyon nagy lesz a csalódás.

2. A második dolog, ami kell egy jó kapcsolathoz: hagyni magad megismerni olyannak, amilyen vagy. Ha nem magadat adod, nem téged fognak megszeretni. Hanem azt, akinek játszod magad, vagy netán tényleg a pénzes zsákot. Ehhez is baromi sok önbizalom kell (nem nagy arc!!! a kettő nem ugyanaz!!!), mert ha az ember megmutatja, milyen belül, ezzel egyben ki is szolgáltatja magát a másiknak.

És itt térnék vissza a kínai cuccokra: ha te valójában gazdag vállalkozó vagy, és kiadod magad egy kínaiból öltöző alkalmazottnak, az ugyanolyan hazugság, mintha a nő eljátsza, hogy szeret, miközben csak a pénzedért van veled. Ha a nő a "szegény legényt" szereti meg, és kiderül, hogy gazdag vagy, ha TÉNYLEG szeret, kb. 2 perc alatt hagy ott. Ha nem szeret, akkor esetleg marad a pénzedért... Magyarul: a nők iránti bizalmatlanságoddal van a baj, ha egyes pénzre hajtó nők miatt véletlenül egy "rendes" lányt teszel próbára, annak te leszel a legnagyobb vesztese.

Igen, vannak szemét nők, de vannak szemét férfiak is. Valószínűleg az sem véletlen, hogy gazdag pasik mellett legtöbbször dekoratív, ám üres fejű nők virítanak. A nőnek kell a pasi pénze, a pasinak kell a nő szépsége, hogy villoghasson vele, akár a kocsijával. Csak ez nem szerelem, hanem kőkemény biznisz.

A szeretetnek egy fokmérője van, mégpedig az, hogy TE érzed-e, hogy szeret a párod. Ha érzed, és maradéktalanul boldog vagy a a kapcsolatodban, nem hiszem, hogy rá kell pörögni erre a vagyonkérdésre, hiszen mindened megvan, amire szükséged van. Ha pedig nem vagy boldog, mi a kérdés? Nem az a valódi szeretet, amikor valaki állandóan mondogatja, hogy mennyire szeret, mert mondani mindent lehet, hanem az, amikor te ÉRZED, hogy szeretnek. Ha érzed, hogy megkapod mindazt, amire szükséged van.

Nézd... ha neked sok pénzed van, azt nem lehet elválasztani tőled, hacsak szét nem osztod a szegények közt... Márpedig ha hozzád tartozik, a nőktől se várd el, hogy külön kezeljenek téged és a pénzed. Ha nem lennél gazdag, valószínűleg másképp néznél ki, más lenne a hobbid, más dolgokat engedhetnél meg magadnak - és valószínűleg más lányokkal ismerkednél. És ezzek kapcsolódóan egészen más problémáid lennének...

35N

A kihasználás szinonímája ebben az esetben szerintem a pénzéhesség. Ezt kéne kiszűrni. Szerintem egy átlag, józanul gondolkodó ember, akinek az élete nem a pénz körül forog csak azoknak a dolgoknak az árával van pontosan tisztában, amit megengedhet magának, minek foglalkozna mással? Tehát ha vki max 30 ezer forintos ruhát engedhet meg magának, akkor nem jár olyan helyre/boltba ahol 100ezreseket vagy milliósokat árulnak. Tehát ha találkozol egy nem pénzéhes lánnyal aki mondjuk átlagban 20 ezer forint körüli összegért vásárol ruhát, akkor nem fogja tudni megmondani, hogy rajtad 100ezres vagy 500ezres, netalántán milliós öltöny van-e, mert egyrészt nem jár olyan boltba, másrészt nem követi a férfidivatot, nem ez alapján választ párt. Maximum annyit tud majd megállapítani, hogy de szép ez az öltöny vagy milyen szuper anyagból van, de árat nem. (Természetesen itt is lehetnek azért kivételek, mert lehet véletlen bolti eladó egy luxusboltban,tehát tudhatja az árakat attól függetlenül,h nem veheti meg, de a foglalkozása úgyis kiderül...) Tehát menj úgy randira, ahogy szoktál öltözni, csak arra figyelj, hogy ne legyen a ruhádon pl. óriási Dolce&Gabbaba felirat, amit meg a legcsóróbb ember is felismer:) Amikor meg a munkádról kérdeznek, akkor meg ne azt mond pl. h pénzügyi osztályvezető vagyok, hanem mond azt, h pénzügyi osztályon dolgozok. Akkor itt leszűrheted a pénzéhességet abból, hogy mit kérdez tovább: ha főleg az érdekli milyen magas a pozid, akkor pénzéhes, de ha inkább az érdekli, hogy mivel foglalkozol pontosan (pl. könyvelés vagy adótanácsadás) akkor te érdekled mint ember. Lakásnál ugyanez: ne azt mond, hogy a Rózsadombon lakok, hanem azt hogy a második kerületben. És akkor itt is megláthatod a reakciókból, hogy mi a szitu. pl: Ha csak annyit kérdez, hogy ott pontosan hol, akkor pénzéhes. Ha viszont megemlíti, h ő is lakott/dolgozott a kerület egy részében és jól ismeri, te merrefelé laksz, akkor tényleg csak érdeklődik. Az első randinál pedig találkozzatok egy átlag étteremben, ha nem várja el, hogy kocsival fuvarozd, az is sokat elárul. Én nem is értem azt, aki ez alapján választ párt, hogy van-e kocsija:) A férjemnek nemhogy kocsija, még jogsija sem volt, mikor összejöttünk, mégis boldogok vagyunk együtt:)

Amiket leírtam, hogy ne mondj el egyből mindent, csak visszafogottan adj magadról infót azért is jó, mert ha inkább hazudnál a helyzetedről, ahogy tanácsolták (olcsó ruha stb...) szerintem az nagyon rossz hatással lenne a kapcsolatra a későbbiekben, amikor kiderülne a valóság. Egy rendes nőt bántana, hogy hazugsággal kezdtetek és azt feltételezted róla, hogy pénzéhes. Szerintem még szakításhoz is vezethetne:(

"És itt térnék vissza a kínai cuccokra: ha te valójában gazdag vállalkozó vagy, és kiadod magad egy kínaiból öltöző alkalmazottnak, az ugyanolyan hazugság, mintha a nő eljátsza, hogy szeret, miközben csak a pénzedért van veled. Ha a nő a "szegény legényt" szereti meg,

és kiderül, hogy gazdag vagy, ha TÉNYLEG szeret, kb. 2 perc alatt hagy ott. Ha nem szeret, akkor esetleg marad a pénzedért...

Magyarul: a nők iránti bizalmatlanságoddal van a baj, ha egyes pénzre hajtó nők miatt véletlenül egy "rendes" lányt teszel próbára, annak te leszel a legnagyobb vesztese"

Én allergiás vagyok a tesztelgetésre, mikor én őszintén állok a másikhoz. Én is ott hagynám az illetőt, ha nagy kamuzáson kapnám.

"ha neked sok pénzed van, azt nem lehet elválasztani tőled, hacsak szét nem osztod a szegények közt... Márpedig ha hozzád tartozik, a nőktől se várd el, hogy külön kezeljenek téged és a pénzed. Ha nem lennél gazdag, valószínűleg másképp néznél ki, más lenne a hobbid,

más dolgokat engedhetnél meg magadnak - és valószínűleg más lányokkal ismerkednél. És ezzek kapcsolódóan egészen más problémáid lennének... "

"Ha nem egy aranyifjú örökösről van szó, hanem olyan gazdag pasasról, aki maga kereste meg a pénzt, akkor a kérdés már értelmét is vesztette, mert annak a férfinak megvan a magához való esze és pontosan tudja, hogy kit mikor mi mozgat."

A lényeget kifejtették. Én még egy kicsit hozzáraknék.

Nem taktikákra, meg hazudosára van szükség, hanem

emberismeretre, és az ember önmagába vetett hitére.

Ugyanúgy lehet valaki életképtelen, attól, hogy nincs pénze, mert fogalma sincs, hogy működnek az emberi kapcsolatok.

Amúgy meg, sok gazdag férfi, panaszkodó fiú, akinek ez a "baja",abban nem értem mért nem gondol bele, hogy nem csak imponáló,hanem ijesztő is lehet, ha valakinek sok pénze van, mert esetleg azt képzeli magáról, mindent megvehet.Ezért lehet olyat is olvasni, hogy a lány nem engedi még azt sem, hogy kifizessék az italát, holott jól esne, de szerencsétlen nem akarja, hogy pénzéhesnek nézzék, az ilyen kérdést feltevők miatt.

Ezért még sok nő/lány a normális szintű gondoskodást is képes megvonni magától (program, egy-két mozi fizetése,vacsora), amire mondjuk a férfinek telne, de a nő nem engedi, mert retteg attól, hogy a legkisebb pénzbe kerülő ajándék elfogadása után a férfi rögtön pénzéhesnek nézi, vagy később egy veszekedés alkalmával a fejére keni.

Okos nő, tudja, hogy nem jó kezdetben anyagilag teljesen függeni egy másik embertől, csak van, hogy ez átmegy túlzásba, ahogy fentebb írtam.

Amikor házasok, szeretik egymás stb, ott más lehet a kasszakezelés, és egyéb normális kapcsolatban is megtudják ezeket beszélni.

Függ, kinek hol kezdődik ér véget az önérzete, ki mitől gondolja magát úriembernek, vagy úrinőnek.

Én legfőképp ismerkedésre, kapcsolat elején felbukkanó "problémát" vázoltam fel, amikor lehet, hogy egyiknek nincs emberismerete, ebből kifolyólag csapong az előítéletekkel, és ebből cselekszik.

Ugyan már, miért hagynád ott, ha van pénze, és "kamuzik", hogy nincs. Idézőjelben kamuzik, mert elképzelhető, hogy szeret a rozzant bicajával bohóckodni, putris ruhákban felöltözve sütni a lecsókolbászt. Mint én, elég jól keresek (mostmár), de vidéki vagyok és inkább főzünk putrisan a szabadban, mint hogy menő éttermekben késsel-villával együnk. Én simán úgy eszek ahogy nekem jól esik, széttrancsírozok mindent, lehet hogy a "szegény életem" hozománya.

Ugyanmár, nem olyan nagy hazugság az, ha nem játssza a szegényet, hanem adja önmagát, aki gazdagon is szegényes ruhákban, és "szegényes" stílussal él. Ezzel nincs semmi baj. Ez még nem hazugság, csak az elején nem vágta hozzám, hogy "figyelj bébi, van egy csomó pénzem!", mint ahogy az elején én sem vágtam hozzá, hogy "figyelj faszikám, én hiszek a mágiában". Nyilván ha az elején ezzel indítunk, az olyan "elmeroggyant" lenne, később elmondtuk részletesen a dolgokat, mikor megismertük egymást.

Más élni valahogy, és más előadni.

Az előbbi hiteles, utóbbi nem.