Fáj a szivem mert mindenki nyaralni készül én /mi meg örülünk ha ennünk van mit. Annyira vágynék egyszer repülni. És gyereket se merünk vállalni ez miatt. Más is van igy?

Nem mindeni. Vagy 10 éve nem voltam nyaralni, külföldön még sosem jártam, és idén sem lesz ez másképp.

(na jó, hazudok, 6 éve voltam a Balatonnál. Reggel mentünk, este jöttünk. Nekem ez már nyaralás volt.)

Sajnos manapság már maga a benzin is baromi drága .

Szerencsére napi gondjaim nincsenek és végre idén lejutok életemben elöször tengerpartra , de ahogy elnézem jó pár évig nem fogok még1* ilyet megtenni (egyébként csak az út kb 50e , szóval nem olcsó mulatság) , tehát most vagy soha alapon megyek :)

van egy barátnőm, aki még nálam is csóróbb, de mégis eljut mindenhova, ahova csak akar :D

ez nem feltétlenül pénzkérdés.

szerintem ketten 50eből már el lehet jutni Görögországba is last minute-tal, busszal.

csak spórolni kell, félre kell tenni minden hónapban egy kevés pénzt. 2 év alatt simán összejöhet annyi, hogy valami vékonyabb kis külföldi kiruccanás belefér.

mi 3 napot voltunk Prágában kocsival 20 ezerért fejenként. igaz, 5en ültünk az autóban, és egy vacak hostelben aludtunk, a teszkóban vettünk kaját, gyalog jártuk be a várost.

de iszonyat jól éreztük magunkat, egy csomó jó fényképet csináltunk, hüyléskedtünk egész nap :D

szóval ha az ember akar, akkor tud.

Mi sem megyünk nyaralni és én sem ültem még repülőn, nyugi :)

Bár nekünk már van 2 gyerekünk, de félig miattuk van a lakáshitelünk is, ami miatt nem tudunk nyaralni menni :)

Én csak azt utálom, amikor olyanok panaszkodnak a pénztelenségre, akik fél millát keresnek ugyanennyi kiadással, mint mi, mindenük megvan, nyaralni is tudnak menni, mégis mindig a pénzről, vagyis annak hiányáról beszélnek...

Hát én ugyan eljutottam külföldre, ott élek, de én meg hazamenni nem tudok még látogatóba sem, mert még mindig nem megy úgy, ahogy szeretnénk. Értelemszerűen a nyaralás még távolabb áll tőlünk jelenleg, és megmondani sem tudom, mikor voltam utoljára, de ha saccolnom kéne, azt mondanám, 6 éve nyáron, pár nap kemping a Balatonnál... A legjobban mégis az fáj, hogy jelen körülmények között még nekünk is halasztanunk kell a gyerekprojektet, és csak húznak el mellettem az évek, miközben minden évnek úgy indulok neki, hogy az idei év lesz a miénk. Ha jól számolom, ez a 4. ilyen évkezdet... Nyáron leszek 29, és kétségbe ejt a tehetetlenség (ugyan megteszünk mindent, kettőnknek 4 munkahelye van, de nem csak rajtunk múlik, amikor pl. hónapokig kell futkosonom a saját fizetésem után, mert a munkahelyem nem tartja fontosnak kifizetni, az mondjuk nagyon beb*sz. Ha kifizettek volna rendes időben, akkor sem élnénk nagylábon, de kijönnénk, ahogy eddig is, most viszont kölcsön kellett kérnünk, és haladékot a lakásbérlet fizetésére... ugyanakkor esélyem sincs jelenleg munkahelyet váltani) Az a szerencsénk mégis ebben a helyzetben, hogy a lakástulajunk nagyon rendes, és nem csinál ebből problémát, bár a bizalmáért is keményen megdolgoztunk.

Bocs, hogy hosszú voltam, de jól esett kiírni. Bár ettől sajnos semmi nem változik :(

26 vagyok, és 4 éve nem voltam sehol..

Előtte jártam néhányszor kis költségvetésből külföldi rokonoknál, ültem repülőn, láttam a tengert.. és remélem, visszajön még ez az idő!:)

Addig is fogom a biciklim és a sátram, szólok a barátaimnak, és amint itt a jó idő, megyünk, amerre látunk. Kaját meg lehet vinni vagy venni, a többit meg megoldjuk..