Barátkoznál-e olyan emberrel, akinek a kutyája és a macskája fontosabb, mint a saját szülei, rokonai, barátai?
Volt egy barátnőm, állatimádó, mindketten szerettük a kutyákat különösen. Több évtizedes barátságunk lassan véget ér. Ő egyedül él, nincs férje, gyerekei, már a szülei sem élnek, s egyre inkább "vénlányos, rigolyás" lett. Nekem családom, férjem, gyerekeim, unokáim vannak, de mindig mindenben segítettem, rajtam kivül egyetlen barátja sincs.
Fel szoktam hívni, de telefonálás közben is csak azt hallgatom, "Gyere édesem, jaj, mit csinálsz, drágám, édes kis aranyom, bújj mellém, stb", ezeket a kutyájának és a macskájának mondja. Ez csak engem zavar?
Már nem megyek hozzá, mert abban a mocsokban, bűzben, kutya-és macskaszőrös lakásban nem érzem jól magam. Az állatok benn üríthetnek (holott kertes házban él), de azt tartja, nekik is joguk van ehhez.
A szüleire is haragudott, míg éltek, mert ők nem engedték be a kutyát a lakásba, az édesanyja pedáns volt. Az embereket utálja, szerinte csak az állatok az igazi barátok.
Az utolsó csepp az volt, amikor nála voltam, jégkrémet ettünk, (azt legalább előttem bontotta fel, mást nem tudok ott megenni), és egy kanállal, egy tányérból evett a kutyával. (egy falat a kutyának, egy magának) Ettől már hányingert kaptam.
Azóta nem valami jó a kapcsolatunk.
Én látom rosszul a dolgot?Én vagyok gonosz?
válasza:Barátkoznék, mert hátha rokon lélek :) Nem mondom, hogy jobban kell szeretni az állatot, de egyformán lehet :)
Alomba ürítenek az állatok? Az normális, ha rendesen takarítja. Egyesek, úgy vettem észre, eltúlozzák a bűzt, szőrt, stb. Engem pl.nem érdekel, hogy nincs a legdrágább bútorunk, hanem régi és kopottas - csak lehessen macskánk. Mindenkinek más a fontos.
Hívd el akkor a barátnődet magadhoz :)
válasza:Van egy aranyos táblája fateromnak:
"MINÉL TÖBB EMBERT ISMEREK MEG, ANNÁL JOBBAN SZERETEM A KUTYÁMAT"
Node:
Állatot lehet bűz és kosz nélkül is tartani. Mi is két spániellel élünk szimbiózisban(ágyban is), de ezt észrevenni csak a kutyákból lehet, semmi másból nem. Szobatiszták, ápoltak, séta után tisztítás, rendszeres kozmetika, állatorvosi ellátás stb.
Viszont teljesen elfogadható, hogyha undorító, a higiéniát hírből sem ismerő körülmények között él valaki az állataival, akkor elkerülik őt.
Mi kutyás megszállottak is utáljuk a kutyaszart meg a bűzt. Olyan helyre nem is megyünk, ahol ezzel szembesülni kell.
válasza:A barátság nem ezen múlik sztem, attól még lehet jó fej. Viszont ha ő nem keresi a társaságodat önszántából, csak ha vmilyen segítségre van szüksége, akkor nem igazi barát se állatokkal, se anélkül.
Mondjuk én nem rajongok az állatokért, de nekem is van olyan barátnőm, aki együtt alszik a kutyájával. Sosem zavart, nem sűrűn járok hozzájuk, ő meg elfogadta, hogy ha hozzám jön nem hozhat kutyát és kész.
Bocs, csak most kerültem újra gépközelbe:)
Próbálok válaszolni.
A barátnőm kertes házban lakik, a kutyának egy fűtött garázsban volt háza, amíg a szülők éltek (nem volt kinn mínusz 20 fokban). Egy gyönyörű, koloniál bútorokkal berendezett házról van szó. Az édesanyja halála után először tengerimalacokat tartott a lakásban, 2-vel kezdte, majd lett (50!) először egy szobában, majd a nappaliban, étkezőben, végül az egész lakásban . Általában havonta egyszer takarította őket, szellőztetni nem szokott, már akkor bűz volt. Később elpusztultak az állatok, bár hordta őket orvoshoz, (mikor az édesapja haldoklott, nem tudott kimenni hozzá, mert épp beteg volt az egyik malac, azt vitte orvoshoz. Két napig sírt nekem a malac miatt. A szülei halálakor nem sírt, sosem emlegeti őkez.A kutya utána került a lakásba, először kutyapelenkára ürített, de ma már bárhova(!) engedi. Azóta minden bútor, és a könyvek amik a polcokon vannak elérhető magasságban meg vannak rágva, mindent meg kell engedni az állatoknak, azt tartja.Én több alkalommal mentem hozzá, segítettem takarítani, de még a pókhálót sem volt szabad leszednem, mert szegény pókok, aztán ha ma kitakarítottam, rendet raktam, sepregettem (porszívózni nem szabad, mert az állatok nem szeretik a hangját), két nap műlva ugyanolyan mocsok volt.Egyszer váratlanul mentem, akkor szólt, várjak egy percet, mert a cica ürített a konyha közepére, és akkor takarította fel, mert éktelenül büdös volt.(ő maga mondta, hogy előző nap ürített oda, de fáradt volt, ezért nem takarította fel.
Hozzánk nem nagyon hívom, mert a családom nem szereti, szerintük csak kihasznál engem, meg piszkos és eléggé büdi is. Ezért nem szeretik, ha nálunk van, én meg szeretem a békességet. Próbáltam már beszélni vele, de ha mondok valamit az állatokkal kapcsolatosan, azonnal megsértődik.
Otthon van, nem dolgozik, de nincs kedve takarítani, azt mondja, fáradt hozzá.Általában aludni szokott, délelőtt, délután, meg este már 7-kor lefekszik. De reggel már 5-kor felkel, megeteti az állatokat, utána 8-9 körül újra visszafekszik aludni.
A családom szerint nem normális, de most kicsit lelkiismeretfurdalásom van, mert itt többen is írták, hogy én látom rosszul a dolgokat..
válasza:Engem egy kicsit meglep, hogy a hozzászólók nagy részének válaszaiból az tűnik ki, hogy primitív ösztönlényeket többre becsülik mint embertársaikat..., az állat az állat... így is kell velük bánni, nekem is van kutyám, napi kb egy órát játszom foglalkozom vele, de a lakás ajtaja a határ.
Mindenki más és más, a kapcsolatot a barátoddal megszakítani e miatt kár lenne, ugyanakkor barátként felelős vagy a barátnődért, hogy felvilágosítsd egy állat sem lehet fontosabb a legótvarabb embertársánál sem, nehogy a saját szeretteinél családjánál...
válasza:Utolsó!
Van egy rossz hírem: számomra, és a még rengeteg, rengeteg ember számára a vele élő állat fontosabb mint a legtöbb ember. Lehet hogy az állatok "primitív ösztönlények", de soha nem képesek olyan undorító, kizárólag az emberekre jellemző jellemvonásokra, mint a hazudozás, bosszú, gonoszság, rosszindulat, stb.
Nem erőszakolnak nőket és gyerekeket, nem beszélnek ki a hátam mögött, nem hazudnak a szemembe, és még sorolhatnám. Igen, a legtöbb állatot bizony többre tartom némelyik embernél. Köztük nálad is:)
Na de a kérdésre visszatérve: hát így, ahogy leírtad, tényleg szörnyű a helyzet. Egyértelműen kivehető hogy a barátnőd se magáról, se az állatairól nem tud gondoskodni. Ezek a körülmények fertőzésveszélyesek, rá és az állatokra nézve is. Olyan országokban, ahol jobban odafigyelnek az állatvédelemre, már rég elvették volna tőle az összes állatot. Próbáld neki elmagyarázni hogyha igazán szereti őket, akkor megfelelően gondoskodik róluk, elvégre a gyerekét se tartaná a mocsokban, és nem hagyná hogy maga alá sz*rjon, hugy*zzon... Esetleg mutasd meg neki az animal planeten lévő állatrendőrséges sorozat valamelyik idevágó részét (ahol olyan esetet mutatnak be, ahol tul sok állatot tartottak mocsokban). Talán leesik neki, és ha másért nem, hát az imádott állatai miatt változtat a helyzeten. Arról nem is beszélve hogy az állatok gondozásáról való ismeretei is egyértelműen hiányosak, ami iszonyatosan nagy felelőtlenség: pl a tengerimalacokat ugyanúgy lehet ivartalanítani, és így megelőzni a hatalmas szaporulatot. Arról nem is beszélve hogy az ő hibájából pusztult el annyi állat...
Az hogy a szüleit nem siratta meg...Hát gondolom ennek jó oka van. Őszintén megmondom, én se siratnám meg apámat, nem részletezem miért, de jó okom van rá. Talán pont a családi szeretet hiánya miatt alakult ki benne ilyen -valljuk be, erősen eltúlzott- ragaszkodás az állatok iránt.
válasza:Utolsó! Ez is az egyik gondom, hogy nem neveli(te) őket, Engem kifejezetten zavar az is, hogy a kutya bebújik a szoknyám alá, és erőszakosan is alig tudom arrább tolni, meg ha leülsz, a szádat akarja megnyalni, rádugrik, ő meg nem szól rá egyáltalán. Ha én rászólok, meg se hallja. A barátnőm keze mindig csupa seb, mert "játékból" a kutya rendszeresen véresre harapdálja.
Egyszer, a jégkrémes eset után megkértem, hogy amikor ott vagyok, és eszünk, addig küldje ki az udvarra (általában nyáron van időm hozzá menni), de azt mondta, szegény akkor nem ehetne velünk. Liheg a képembe, rettenetes büdös, 6 éves, de még nem volt megfürdetve, mert azt mondja, az árt a kutyának.
Az animal planetet rendszeresen nézi, de ő semmilyen negatív dologról szóló műsort nem hajlandó megnézni (pl. a híreket, vagy egy állatkínzásról szóló bejelentést, mert ő sajnálja az állatokat. Amiről nem tudok, az nem fáj szellemű.
Ugyanakkor már mondtam neki, ha ennyire nagy állatbarát, támogasson valamilyen menhelyet, adakozzon (az utált szülei rengeteg mindent (pénzt is ) hagytak rá, de soha egy fillért nem ad semmilyen állatvédő szervnek sem.
Még az adója 1 %-át sem adta soha oda, míg dolgozott, mert ki kell tölteni egy papírt, és ez megerőltető(!)komolyan ezzel érvelt.
6 éves kora óta ismerem, nagyon rendes szülei voltak, egyke volt, nagyon szerették. Anyukája BŰNE az volt,hogy csak 8 éves korában kapott tőle kutyát, pedig ő már 4 évesen szeretett volna, meg az, hogy anyukája szerette volna, ha eljár társaságba, szórakozni néha, és családot alapít, de soha egy udvarlója sem volt.
Szóval a szülei elé helyezni az állatokat szerintem durva dolog volt, de soha nem szólok neki, mert ha valami olyat mmondok, ami neki nem tetszik, akkor eljátssza a hattyúk halála negy jelenetét: Jaj, most nagyon megbántottál! címmel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!