A nővéremmel másfél éve nem beszélek, ő szeretne közeledni. Mit tegyek?

Ki kell tartanod mellette, erőt kell neki adnod, hogy ő egy igenis értékes ember. Tudod a bántalmazott nők azért maradnak olyan sokszor a verekedős férjükkel, mert nincs önértékelésük, azt hiszik ők nem érdemelnek jobbat. Sokszor az a félreértelmezett felelősségtudat is motiválja őket, hogy a gyermekeik apjával "kell" élniük.

Ha már többször kért Tőled segítséget, de végül mégsem mert elválni, és most ismét nyit Feléd, azt jelenti, hogy hátha most sikerül "megfogni" és rábírni, hogy rendezze az életét! Ne hagyd magára!!!!! Ha nagyobb baja esik a férje kezétől, sose fogod megbocsátani magadnak. Bár Te eddig is minden segítséget megadtál neki - de tégy így ezután is. Szerintem is vegyétek fel a NANE egyesülettel a kapcsolatot.

[link]

Az sem lenne rossz ötlet, ha a nővéred egy JÓ pszichológushoz fordulna, aki elég erőt önbizalmat ad neki ahhoz, hogy elváljon. (Ha Pest vagy Szeged környékiek vagytok, írj privit, e 2 városban tudok valakit.)

jó jó , hogy novére de ha idáig meg volt nélkule akkor megint kezdodik majd a cuccolósdi és esetleg a kérdezo családja megy rá./kulonosen , ha az o férje nem fogja tolerálni a cirkuszosdit/.amint azt a kérdezo írta, lett volna a novérének lehetosége a változtatásra, már volt is neki egy rendes férfi , mégsem tette.lehet , hogy neki úgy szép az élet, ha zajos.és ilyen családok életébe nem nagyon érdemes beleszólni, mert a végén a segíto lesz a hibás.gondolom itt is úgy volt.akkor most a kérdezo tegye tonkre a saját családját?esetleg a novére férje ott is cirkuszolhat és oket is bánthatja. még jó hogy nem a kérdezot teszitek felelossé azzal a fene nagy egyutt érzésetekkel.próbáltatok már ilyen családon segíteni?

a mi családunkban a bátyám felesége volt alkoholista és az egész család problémás.ugyanezt csinálták: osszeverekedtek , kibékultek, a bátyám egyszer-kétszer hazakoltozott és mi mindig befogadtuk, segítettunk.én a húga jó testvér módjára megtanítottam az egyetlen fiukat írni-olvasni máskulonben megbukott volna /mert ugye a részeg anyuci nem ért rá az italozástól./kozben a bátyám elment messzire dolgozni ott felcsinált egy szegény not akinek azt mondta, hogy elválik a feleségétol aztán pedig amikor terhes lett, otthagyta és visszament a feleségéhez.ez évekig így ment, de mi én és az anyukám mindig megértoek és segítokészek voltunk.a fiú 28 évesen nosult /egy cigánylány rákotte magát/ de ugye mi akkor is megvettuk a fiúnak az eskuvoi oltonyt és inget, mivel az anyja még mindig alkoholista volt a bátyám pedig bánatában már gépezett is és pénz ugye az nem maradt meg náluk.egy év múlva a fiú elválott mivel, kiderult ,hogy a kisfia nem az ové hanem a novérem férjéé, /hozzájuk jártak vendégségbe, mivel a novérem és férje a bérmaszulok/ és hát ismét ki segítsen.csak én, mivel már akkor anyukám beteg volt, mert belebetegedett a családi tragédiákba és késobb meg is halt.ez már sok volt neki.én szereztem a válóugyvédet aztán én adtam a pénzt, hogy elmehessen a fiú franciaországba ,hogy új életet kezdhessen/már megnosult 2 gyereke van jól megy nekik, viszont nekem még csak nem is telefonál, mivel én segítettem rajta, azt sem tudom mi a második gyerek./mit ad isten! egyszercsak a bátyám felesége 50 évesen felébredt alkoholista mámorából és tokéletes "úriasszony" lett és mindenért én lettem a hibás /még azért is , hogy a bátyámnak lett oldalról egy kislánya/.nem elég ,hogy o haragszik, szinte majd megol olyan gyulolet van benne irántam. /az egyetlen fiamat is kidobta a múltkor -pedig az nem szólt semmit, hogy o sem rokon és ne menjen oda tobbé/ még az egyetlen bátyám sem szól hozzám, pedig ot is éveken keresztul segítettem akár anyagilag akár erkolcsileg mindig én voltam a támasza, miután már édesanyám megbetegedett.a másik oldalon /ugye a novéremék is elváltak a cigánylány miatt/ szintém segítettem a novéremnek , tartottam benne a lelket amikor ongyilkos akart lenni a férje miatt, segítettem neki a válásban, az új lakás berendezésében, amikor problémái voltak a felnott lányával /és mikor kicsi is volt én hordtam ovodába, iskolába, szuloértekezletre én mentem, akkor még otthon voltam és anyuval kacsát tartottunk, készen pucolva kapta, amikor novérem kórházban volt akkor is én voltam mellette, mert ugy a sógorom már akkor is "csajozott"/.

édesapám halála után anyukám hozzánk koltozott, de a novérem már akkor kikotte ,hogy csak úgy ha lesz neki kulon "lakosztálya".hát én azt is megcsináltam a férjemmel/ahelyett, hogy elmentem volna a saját családommal udulni azon a pénzen, mert ugye még a tengert sem láttuk/, de hát annyira szerettem az anyukámat és ugye 3 gyereket felnevelt.így eljott.pénzt nem adott csak a kosztba egy keveset és kulon fizette azt a villanyt amit fogyasztott, viszont a futést mi adtuk.kozben a novérem kijárt a lányával aki akkor járt foiskolára és édesanyám segítette oket pénzzel, de még én is egy pár ruhával stb.a végén becsalták ot a lakótelepre és a lánya szedte rá a gondozási segélyt.én konyorogtem anyukámnak, hogy ne menjen, de o ezzel is segíteni akart rajtuk, mert mindig pénzhiányban voltak.amikor már megúnták ot elkezdték mondogatni , hogy nem úgy volt az "egyezség" és mikor elesett csak három napra rá vitték kórházba és szó szerint ott hagytak egy 84 éves asszonyt a baleseti sebészeten ahol a "rendes" novérkék még októberben nyitott ablaknál fektették ot tiszta meztelen. mire én bementem már alig pihegett, az orvost akit kérdeztem, leszidott , hogy a nénit egy hétre rá vitték és milyen legyengult állapotban.akkor végtelen konyorgés és anyagi juttatás után átvitettem az intenzív osztályra, legalább meleg helyre, de sajnos akkor már haldoklott.mondtam a novéremnek, vigyuk haza, de akkor nyersen rám szólt, hogy mit gondolok én ott jobb helyen van és kigyógyítják.a temetésen én a fájdalomtól ordítottam, szinte nem voltam magamnál /és a lelkiismeretfurdalástól is , mert az anyámnak nem tudtam biztosítani a méltó halált otthon szerettei korében, sajnos hallgattam a novéremre, hogy kigyógyul/ .nos én ennyit segítettem az egész családnak. most itt vagyok 50 évesen egy testi-lelki roncs.a novérem/55/, bátyám/59/ élete rendben , egészségesek egyetlen problémájuk engem szapulni, hogy nekem mire van jogom, mire nincsen, mert ugye depressziósan, rákgyanúsan már nem tudok segíteni és kulonben is már sínen van az életuk. még azért is szégyeljem magam mert az anyám sírjánál cirkuszoltam , mert ugye az nem illik egy 84 éveset siratni tiszta oszinte fájdalommal, az már úgyis oda való.és, hogy még ne legyen elég a sógornom a múltkor még a fiamat is lekiabálta, hogy mi zavartuk el a mamáját!szegény sírva jott haza.

hát ennyit a testvéri szeretetrol és segítségrol.kedves kérdezo csak így ne járjál. mindig csak magadra és a saját életedre, családodra gondolj.segíteni is csak mértékkel szabad vagy lehet hogy nem is érdemes.

Segits a testverednek, ez ne is legyen kerdes szamodra! Legyszives! Kinek segitsetenel, ha nem a te sajat testverednek? Tudod, ha idegileg teljesen tonkremegy, ha a gyomra tonkremegy az idegtol, mar sajnos keso lesz. Beszelj vele, hivd fel, hivd at a szuleidhez, es beszelgessetek, sokat, es segits neki!

Kerd, hogy pakoljon el az orult ferjetol, mentsd meg ot a gyerekekkel egyutt attol az allattol! Segits neki! Ne veszekedj a testvereddel, hidd el, hogy az a ffi folyamatosna megalazza a testveredet, elveszi minden onbecsuleset, es a te testvered FEL! FEL attol a ffi-tol. Segits neki, beszeld ra, minel elobb szakitsa meg a kapcsolatot a ffi-val. Tudom, hogy ehhez szukseg van arra, hogy a te testvered is akarjon eljonni tole. Tudom, hogy ez a legfontosabb. Hiaba akarja ezt a te csaladod, es te sajat magad is, ha a testvered - bar tudja- de megsem mer lepni, nem mert elkoltozni, mert fel.

Segits neki, hivd fel!